Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Novák László Ferenc: Korai irodalmi hagyományunk a XVII. századból
105 Novák László Ferenc Korai irodalmi hagyományunk a XVII. századból A deák alkotó munkája Kecskeméten A Duna–Tisza köze, a Homokhátság kiemelkedő mezővárosa Kecskemét – ugyancsak a Három Várost alkotó szomszédos Nagykőrös – a hódoltság idején, a háborúval, létbizonytalansággal terhelt korban nem csupán a gazdasági, társadalmi kohézió erősödésében, hanem a kultúrában is elöl járt. A kultúra elválaszthatatlanul kötődött az egyházakhoz, legfőképpen a református egyházhoz, az iskolákhoz, amelyek már a reformáció előtt is – igaz katolikus intézményként – működtek Kecskemét városában is. E vonatkozásban kiemelkedően fontos, hogy a török adóösszeírások a XVI. században már Oskola utcáról tesznek említést a városban.1 A kiváló egyházférfiak, köztük a zsoltáríró Végh Mihály és a névtelenség homályában maradt „oskolamesterek”, tanítók a korai irodalmi hagyományok megteremtésében is jeleskedhettek.2 Az iskolából kikerült tehetséges diákok vagy deákok nélkülözhetetlenek voltak a mezővárosi közigazgatásban, nem csupán az írnoki, jegyzői teendők ellátásában, hanem fontos gazdasági és egyéb ügyek intézésében, a mezőváros diplomáciai kapcsolatrendszerében egyaránt. Tekintettel arra, hogy Kecskemét irodalmi örökségének kutatása, feltárása jelentős eredményeket mutat fel, összegzésre került, figyelmünket csupán a városi hivatal deákságának irodalmi tevékenységére célirányozzuk. A szélesebb körű eligazodás végett szükséges idéznünk a történeti etimológia megállapításait is. A görög-latin jelentésű szavunk a délszlávból került a magyar nyelvbe, s a középkori egyház jeles alakjává vált a deák . Alapvetően írástudó embert jelentett, aki által válhatott foglalkozásnévvé, illetve valójában vezetéknévvé is. A „Deák” családnév a társadalmi helyzetre, a társadalomban betöltött hivatásra, szerepre utaló nevek csoportjába tartozik.3 Az „Oskola Mester” által vezetett iskolában az alsó fokú, mondhatni anyanyelvi tanítás, alapismeretek elsajátíttatása (betűvetés, számolás, olvasás), az oktatás, a felsőbb tagozatos, latinos műveltségű tógátusokra vagy préceptorokra ( praeceptor ) hárult a XVI–XIX. 1 Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1580. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok. Pest megye múltjából 6. Budapest, 1985. 2 Kecskemét korai irodalomtörténetével kapcsolatban részletesen Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral. Második kötet. Kecskeméten, 1861; Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége . Kecskeméti Füzetek. Kecskemét, 1990; Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a XVI–XVII. században. Forrás XLVI. 2014/5. 62–76. 3 https://www.arcanum.hu › Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3.; Vö. MTESZ I. 628–629.
