Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Surányi Dezső: A Duna–Tisza közi tanyák – pannóniai gyökerekkel?
102 A tanyákat kezdettől fogva állandóan lakott szórványtelepülésnek tartották, vagyis az európai települési rendszerek kategóriáit alkalmazták rájuk. Györffy I. (1943) és Erdei (1937–1942) kutatásai nyomán lehet a tanya tartozéktelepülés, azaz a megosztott parasztváros külső határbeli része volt, ami nehezen kapcsolható össze a villagazdaságokkal. Zavaró lehetne, hogyha az alföldi városok környékének nagymérvű tanyásodása valójában csak a 18. században bontakozott volna ki. A tanyák kialakulásának feltétele volt a paraszti földtulajdon vagy legalábbis szabad földhasználat; úrbéres helyeken csak a 19. század második felében, a jobbágyfelszabadítás után létesültek tanyák. Mezei kertekből tanyák? A tanya őse valószínűleg a több helyen mezei kertnek (réti szállás) nevezett, szénakaszálással és részben földműveléssel hasznosított, határbeli földdarabon kialakított állatteleltető hely lehetett. Persze a kialakulásának útja, a létrejött telepek formája, rendeltetése, használati módja szinte minden régióban más és más. Közös azonban az a vonás, hogy a magánbirtokon létrejött pusztai szálláshelyeket mindenütt állatteleltetésre, valamint a nyári mezőgazdasági munkák idején meghúzódó, rakodó- és esetleg nyomtatóhelynek használták. Rácz (1980) a földbirtoklással, határhasználattal, a különféle gazdasági ágakkal is nagyon részletesen foglalkozott. Felfigyelt arra, hogy csak a mezei kertek után jelentek meg a szállások, de mindig a tájbeli eltérésekre is utaltak (Rácz 1980). Viszont alig fogadható el, hogy a futóhomok megkötésére irányuló küzdelem csak közvetve hatott a Duna–Tisza közén a tanyásodásra. A tanyakérdés újabban is vizsgálódások tárgya, valamelyest hasonló okok miatt, mint az történt a két világháború között. Erdei Ferenc az 1933–1942 közötti években világosan meghatározta a paraszti polgárosodás modelljét (Dénes 1980, 313–338. o.), ami a mostani rekapitalizációs időszakban számos nehéz sorsú embernek lehetőséget kínálhatna. Nem tudjuk elfogadni azt a nézetet, ami a parasztság eltűnését vizionálja – legyen annak forrása konferencia (Utóparaszti hagyományok... 2005) vagy monográfia (Bíró – Für 2013). A tanyák megmaradása A tanya sajátos településtípusainak kialakulása körüli vitákba nem tud bekapcsolódni, mert a szociológiai (Erdei F.) és geológiai (Mendöl T.) szempontok nehezen összeférhetők, mert kronológiai, történeti és funkcionális értelemben a nézetünk nagyon távol áll tőlük is. Abban azonban a szerzők egyetértenek, hogy az alföldi mezővárosok fejlődésétől elválaszthatatlan volt a tanyák sorsa. Ezt a megállapítást erősíti Csatári (1999), aki a mezővárosokból való kirajzásnak, új falvak születésének ad hangsúlyt. Az alföldi területek török hódoltság alatti elnéptelenedését követően a területen élő népesség lélekszáma gyors ütemben emelkedett – a betelepítésekkel. A határrészek újbóli művelésbe vétele lehetővé tette olyan átmeneti szállások kialakulását, melyekből idővel a tanyák is lettek. Papp (1940)., Szakály (1983)
