Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 3. szám - Surányi Dezső: A Duna–Tisza közi tanyák – pannóniai gyökerekkel?

100

A 19. századig természetesnek tartották a tanyák középkori létezését (pl. Galgóczy 1896, Belényessy 1948); Herman Ottó (1902) „a kifejlődött tanyarendszert, mint atavisztikus alkotmányt” a magyarok

„megfagyott nomádságának”

vélte, amit Györffy I. is vallott. Sinkó (1910) a távol eső földek megművelésének „szükségszerű következményeként fogja fel a tanyát, és úgy vélte, hogy „a tanyarendsze

res település újabb eredetű, a török hódoltság előtt nem igen dívott.” Később Szabó I. ugyancsak módosította álláspontját, kifejtette, hogy a török pusztítás előtt megvolt a „szállás”, később a lakóház és tanyaépület közti különbségre is felfigyeltek a Nagykunságban.

Solymosi (1980) szerint a kertség, mint a tanya kapcsolt része (itt érintkezhet a tanya genezise a pannon hatásokkal!), a szántóföldek egy részének örök tulajdonba bocsátása után keletkezhetett. Ugyanő a földművelő és állattenyésztő szállások genetikus kapcsolatát tagadta, ami saját koncepciónk szempontjából nagyon fontos megjegyzés. Mendöl (1963) a nomád hagyományoknak csupán módosító szerepet tulajdonított, ami ha valóban számolhatunk a pannóniai hatásokkal is – a kertes tanyák másféle genezisét tételezheti fel. A 18. században a tanya egész évben majorszerű gazdasági udvarként funkcionált, s a kunyhót a ház váltotta fel (Márkus 1943). E gondolatokat fontosnak tekintjük, mert a Kárpát-medence földrajzi nagytájat egységnek tekintve a nagytáj történetét nem lehet egységesnek tekinteni, ugyanis a tényezők kölcsönhatásban állnak. A történeti-ökológiai „beláthatóságunk” a késő paleolitikumból egyre jobban elvezet a mához, vagyis amikor a jó adottságú talajon, viszonylag könnyen belakható térszínen van lehetőség könnyű területszerzésre – és agrártevékenységre. A tanya szerepe és funkciója a Dunántúlon más, mint Közép-Európa egészében, de az Alföldön még inkább. A falvak között elszigetelten a tanyák ezrei tarkállnak; többségük kisüzem, a művelt föld közepén lakóépület istállókkal, fészerrel s egyéb melléképületekkel – írta Hollander (1980).

Tanyák vagy/és kertek?

Vitatjuk, hogy a kert önmagában a tanya előfutára is volt, amit mi úgy gondoljuk, hogy valamilyen zárt terület, amely ezáltal elkülönül a környezetétől (innen a sokféle kerttípus, s később bővült is, mert annak része lett az állandó lakóház, az istálló, a valódi kert és szántóföld is. A kert „gyümölcsfákkal, veteményekkel, virágokkal beültetett, a lakóház körül a szabadban való tartózkodásra is szánt terület”. Egy 1283-as okleveles adat szerint pedig „növény- és állatvédelmi szempontból körül

kerített terület” a kert – és amennyiben lakhatás számára valamilyen építmény is tartozik, máris a tanya tartalmilag hasonlóvá válik hozzá. Lényegében ezzel magyarázható nemcsak a kertek (gyümölcsös, zöldséges, virágos, káposztás, gyógynövényes, fűszeres, szőlős, vegyes, botanikus; vadas, állatkert, ólas, szénás, temetői stb.), hanem a tanyák sokfélesége is. 1055-ben már olvasható a ’kert hel’ kifejezés, azaz körülkerített terület, melynek oszét és kaukázusi nyelvi kapcsolata valószínűsíthető.

Az állattenyésztés és pásztorélet egészen más volt az Alföldön (szilaj marha, ló, kecske, juh), mint a Dunántúlon (szarvasmarha, bivaly), a Felvidéken (szar-