Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Surányi Dezső: A Duna–Tisza közi tanyák – pannóniai gyökerekkel?
93 Surányi Dezső A Duna–Tisza közi tanyák – pannóniai gyökerekkel? Dr. Csatári Bálint emlékére A tanyák kialakulásának történeti előzményeivel kapcsolatban célszerű megvizsgálni, hogy az eddigi koncepció(k)ból a Kárpát-medence vonatkozásában esetleg pannóniai etnikai (civilizációs), politikai, katonai és legfőképpen gazdasági tényezőket is nem kellene-e figyelembe venni. Minden bizonnyal az új szempontok eddig kellően ki nem dolgozott módszereket igényelnek. Másfajta gazdálkodási és települési formákat is hozhattak, ami eltérést teremtett a Duna–Tisza köze és a Tiszántúl között. Ráadásul a Duna–Tisza közének elmúlt három évezrede felettébb mozgalmas volt. 1996-ban rendezték Nyíregyházán „A Kárpát-medence történeti földrajza” konferenciát, amelyen az előadók bőséges adatolásban mutatták be e földrajzi nagytáj (kb. 320 ezer km2 ) természe tességét, történeti változásait és sokféleségét – de épp ez ejtette gondolkodóba jelen sorok íróját, és Szilágyi Zsolt vitacikke is katalizált, ami az Agrártörténeti Szemlében (2003) jelent meg. Somogyi (1996) korábban összefoglalta a természeti adottságok jellemzőit, amely természettörténet, vagyis a flóra- és faunakép; a hegy- és vízrajz alapján meghatározta a Kárpát-medence történeti arculatát és benépesedése folyamatát. Az Alpok, Kárpátok hegykoszorúja, délnyugaton pedig az Adriai-tenger határolásában, a földrajzi szélesség körülményeinél melegebb klímát biztosított. A nagy táj megközelíthetősége, beélhetősége, az élelemforrás sikeres előteremtése többféle módon valósult meg, így kényszerből is, saját elhatározásból is, tulajdonképpen vonzó „célponttá tette” az Alföldet (vö. László Gyula). A Kárpát-medence tájtörténetében a nagyobb változások kezdetét talán nem a spontán természeti tényezők jelentették, hanem civilizációs hatások következményei. Ugyanis egyre több és nagyobb tájseb keletkezett a bányászat, az erdőirtás, az erdős sztyeppe feltörése miatt. A földművelésre, továbbá telepek, települések és úthálózat kialakulására területeket foglaltak le. A vaskor kezdete (Kr. e 1900 táján) – a nagytáj peremén élénk cserekereskede lem bontakozott ki, ami gazdasági fejlődést, és ennek következtében ökológiai változásokat indított el. A felső-ausztriai Hallstatt e jelentős kultúra névadója lett. Később a Kárpát-medence illír törzsek, pannonok , továbbá az eraviszkuszok, majd a kelták elszórt telepeken, falvakban települtek le, esetleg kisebb városokat
