Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Timár Judit: Búcsú Csatári Bálinttól
90 Timár Judit Búcsú Csatári Bálinttól Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Csatári Bálint oly teljes, a hiánya miatt mégis oly rövidnek tűnő élete végén a gondolkodása fókuszában álló tér és idő egyszerre csak mintha úgy zárult volna be, mint egy kezdőpontjából kiin duló, önmagába visszatérő kör. Hetvenedik évének betöltéséhez közeledve egy 70 soros írásban arról elmélkedett, hogyan vált valósággá életében a mondás, miszerint „hét év alatt újul meg egy ember”. 2019 augusztusában kezdhette volna meg következő ilyen ciklusát, ehelyett alig vette kezdetét, a megújulás maga lett a végérvényes befejezés. Születésnapi köszöntői sorra alakultak át nekrológokká. Csakhogy amíg jómagam például egy tudományos közönség számára írva próbáltam Bálint földrajzának színes világát ecsetelve örömet okozni neki, most a Forrás oldalain búcsúzom tőle. Azon kevesek közé tartozott ugyanis, aki egy ilyen, elsősorban irodalmi folyóirat közegében is otthon érezte magát. Nemcsak kecskeméti kötődése miatt, hanem mert – mint arról a Forrás hasábjain is vallott − egyik legkedvesebb könyvének szellemiségét, Szabó Zoltán Szerelmes földrajz át mélyen magáénak vallva művelte a geográfiát. A tájban, a térben és a konkrét helyeken egyaránt meglátta a költészetet. Ettől váltak olyan emberközelivé és szerethetővé tudományos és ismeretterjesztő előadásai. Míg kezdetben én is gyakran tréfálkoztam az egyetlen prezentációjából sem elmaradható irodalmi idézetek miatt, egyszer csak azon kaptam magam, hogy már kíváncsian várom a nagy elődök minden témához gondosan kiválasztott verssorait, Bálint által közvetített gondolatait. Jó érzékkel találta meg bennük a múlt és a jelen közti kapcsolatot vagy hívta őket segítségül a jövőről való elmélkedéshez. A 19. században élt Élisée Reclus földrajztudós gondolatait előhívva, s azokkal egyetértve azt írta pár éve a Forrásban , hogy a f ö ldrajzot t é rbeli t ö rt é nelemnek, a tö rt é nelmet pedig id ő beli f ö ldrajznak tekinti. Már csak ezért sem illik hát hozzá olyan emlékezés, ami az idő kényszerű sorrendiségébe rendezi, s térben határok közé szorítja munkásságának felidézését. Egyetemi oktatói pályafutását Szegeden kezdte, de a városon „belülre és kívülre” egyaránt figyelve a környék tanyavilága ragadta meg kibontakozó kutatói kíváncsiságát. Ez volt (1975-ben megvédett) egyetemi doktori disszertációjának tárgya, s ehhez a témához számtalanszor visszakanyarodott, sosem hagyta végképp maga mögött azt. A Berettyóújfaluban 2019. szeptember 17-én hunyt el Csatári Bálint. Barátunktól, lapunk kedves szerzőjétől Timár Judit írásásval búcsúzunk. (A Szerk.)
