Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 1. szám - Juhász István: Záróakkord

23

Felállt, gyorsan összepakolt, indult kifelé. Félúton, óráját nézve, szinte a fogai között mormolta a háziaknak: – Tizenegy harmincötre befejeztük. Délre még kiérhetnek a Parlamenthez.

III.

Nem tudható, mióta gubbasztottak döbbent mozdulatlanságban, mint két üldözött veréb a menedékül talált kanapén a reggeli társaságtól való elköszönés percétől. A fájdalom időmértéke sokszor az örökkévalóság. Milán ocsúdott föl előbb a különös, kábulatszerű állapotból, s a lassú öntudatra ébredés félszédületében óvatosan kihúzta bal kezét Klára görcsösen szorongató jobb keze alól. Felegyenesedett, és maga sem tudta, miért, odalépett, és belerúgott a kupacba. Az asszony összerezzent

a furcsa zajra, s noha valójában nem aludt egy percet sem, szemeit dörzsölve szórta urának kérdéseit:

– Mi van, Milán? Most mit csinálsz? Mi történt itt?

A férfi kezdetben nyugodtan, halkan, mondhatnók pianóban, majd egyre indulatosabban, hangosabban, a fortissimóig jutva adta elő válaszul tirádáját, ami beillett egy panaszáriának.

– Az történt, szeretett hitvesem, hogy mielőtt Gréta néni elköszönt tőlünk, mutatott valamit, ami sajnos elkerülte a figyelmünket. Ugyanis a bejárati ajtó ablakának üvegtörmelékei kint, a lábtörlőn hevertek. Ebből egyenesen következik, hogy a tettesek távozóban, az akciójuk végén belülről, utólag verték ki a kémlelőt. Tehát az ajtón sétáltak be, erre alkalmas kiváló pajszerek segítségével, könnyen és csöndben. Nagyon valószínű, hogy jól képzett, hivatásos szakemberek jártak itt, nem holmi hitvány betörők, és házkutatást tartottak, nem romboltak és fosztogattak, mint afféle elelvetemült tolvajok. Mi tagadás, erre csupán közvetett bizonyítékokat sorolhatok. Nagy kegyesen itt hagyták a látra szóló takarékbetétkönyvünket, a méregdrága éremgyűjteményemet, az ezüst, háromágú gyertyatartókat, a Medgyessy-kisplasztikát, vagyis mindazt, ami igazán érték. Ráadásul a rendőrök lekötelező jóindulata is arra utal, attól kezdve, hogy szétnéztek, pontosan tudták, kik is látogattak minket és honnan jöttek. Az egész sunyi gazság, a rendszer többi ócska gazságának része. Kísértetiesen hasonlatos az agyonlapozgatott, több hóna

pos késéssel ajtónk elé vetett külföldi kiadványokhoz, a visszhangos, lehallgatott telefonhoz, édesapád ’56 miatt kirótt börtönéveihez és a testvérem Nyugatra távozása rám gyakorolt következményeihez. A felismerés vakító villámfényénél hirtelen minden megvilágosodott, amikor a zászlós arra intett, keressünk elrejtett fegyvert a lakásban. Ezt a régi, rohadt módszert a ti családotokban is alkalmazták. És a hatóság embere feltételezte, hogy a szolgálat emberei még mindig itt tartanak. És folytatni akarják, mintha ma délben nem radírozták volna ki az első szót dicső államformánkból. Egyébként erre a történelmi eseményre is kaptunk meghívót a feltehetően új bordában szőtt rendőrtiszttől. Mostantól a Köztársaság közszolgái fognak pucérra vetkőztetve téged megmotozni Ferihegyen, fölszállás előtt, a zenekart is késleltetve. Eltelt harminchárom év, és az évfordulón végre szabadon ünnepelhetünk. Éljen a szabadság! – Befejezve közönsége elé lépett széttárt karokkal, enyhe meghajlással, mint a színpad művésze, aki tapsot vár.