Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Juhász István: Záróakkord
21 – Megnézted ezt a művészi építményt? Valóságos szemétdomb aljas szándékkal két ember életéből összehordva. Sokéves pályámon ilyet még nem láttam. Ezek értették a dolgukat. – S vállon veregetve útjára indította bajtársát. Mintha csak belelendült volna, és folytatni akarná a személyes megjegyzések sorát, félrehívta, és a többieknek hátat fordítva figyelmeztette Milánt: – Ez ugyan teljesen szabályellenes, Betky úr, amit mondani fogok, de mi is lenne, ha mindig és mindenkinél mereven ragaszkodnánk a rideg szabályokhoz... néha érdemes megszegni valamelyiküket. Kérem tehát, ez most maradjon köztünk, de a maguk társadalmi helyzetére tekintettel kivételt teszek. A lényegre térve: ne csak azzal törődjenek, mi hiányzik a lakásból, mi mindent tulajdonítottak el önöktől, hanem arra is kitartóan figyeljenek a kutatás során, nem hagytak-e itt valamit. – Ezt hogy érti, zászlós úr? – Nem lehet sokféleképpen. Példának okáért ágyak alján, szekrények fiókjában, könyvek mögött a polcon... akárhová el lehet dugni kis rosszindulattal egy kézbe való tárgyat. – Fegyverre gondol? – Ezt én nem mondtam... nem is utaltam rá. Idegen holmi, ami sosem volt az önöké. – Köszönöm – sóhajtotta elsápadva a másik, és tétova léptekkel átbotorkált a szomszéd szobába a többiekhez, hogy gyorsabban túljussanak a megaláztató procedúrán. II. A hiánylista összeállítása a veszteség okozta felháborodás meg a váratlan rátalálás örömének nehezen titkolható hangulatváltásai között zajlott. Ami szembeszökő volt: hiányzott a komódról a 19. századi, még működő, sárgaréz szerkezetű, üvegablakos úti óra és a fölötte függő Czimra Gyula-csendélet, amivel ötödik házassági évfordulójukra lepték meg egymást. Klárának fájdalmas veszteséget jelentett Kodály Zoltán 1915-ben komponált „Szólószonáta gordonkára” című zenedarabjának első, 1921-es bécsi kiadású kottája, Milán pedig szívből sajnálta azt az ereklyének számító arany pecsétgyűrűt családja címerével, amit nagyapjától örökölt. Emellett őrizte az öregúr ezüst cigarettatárcáját az öngyújtóval, s noha nem dohányzott, ez mérgét nem csillapította. Klára száraz szemmel, döbbenten vette tudomásul, hogy soha többé nem teheti nyakába az édesanyjától elsőáldozásra kapott aranyláncot, a rajta lévő aranykeretes porcelán Szűz Mária-medállal. Milán rövid keresgélés után sorra bediktálta eltűnt, szám szerint időrendben és tartalmában gondosan katalogizált videokazettáit. Ezek a közelmúlt meghatározó történelmi eseményeit örökítették meg: a tüntetést a vízlépcső felépítése ellen, a március 15-i megmozdulást a Szabadság téren a televízió jelképes visszafoglalásáról, az 56-os, kivégzett mártírok újratemetéséről június 16-án a Hősök terén. Természetesen a Toshiba videónak, a hozzá tartozó távirányítóval, is „lába kelt” – ezt a sajátságos kifejezést használta. A mindenre éberen figyelő munkásőr nem hagyta szó nélkül. Gúnyos, már kissé megvető hangon fordul hozzá: – És maga ezt a sok rendszerellenes felforgatást itthon nézegeti?
