Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Juhász István: Záróakkord
20 haragosokról nincsen tudomásuk, a tett elkövetésével kapcsolatban senkire nem gyanakszanak. Kérdezett még születési helyükről, iskolai végzettségükről és több efféléről a szokásos protokoll szerint. Ingatlanuk az ÁB-nál évek óta biztosított. Sebők, a köpcös, bőrzakós technikus már egy ideje szorgosan kereste az ujjlenyomatokat, s barátságosan közölte a fotelben kuporgó, szepegő háziasszonnyal, hogy a művelethez használt festékanyag nedves ruhával mindenről könnyen eltávolítható. Pataki zászlós körbejárta a helyiségeket, mindent lefényképezett, és első benyomásai alapján a vigasztalás enyhe árnyalatával hangjában megjegyezte, a nagy riadalom ellenére nincsen komoly veszteségük, már ami a károkozást, pusztítást illeti, az eltulajdonított értékeket pedig majd a tanúk jelenlétében listázzák. Kiválasztásuk egy kis vita árán sikerült. Abban megegyeztek, hogy egyikük Hoffmann Dezsőné legyen, a decens szomszédasszony, hajdan jómódú textilkereskedő özvegye, aki, miután gyönyörű Váci utcai üzletüket államosították és ötszobás budai lakásukat elvették, férjével együtt nem csekély anyagi áldozat árán ide költöztettek az első emelet háromba, egy leválasztott garzonba. Hites ura, az önérzetes és idegérzékeny zsidó üzletember nem tudta sokáig elviselni a kisemmiztetés jogtalan gyalázatát, szívelégtelenségben hamarosan meghalt. Második jelöltként Ágnes szerette volna az elvált tanárnőt a magasföldszintről. Őt nem találta otthon, így kénytelen volt beletörődni a lépcsőházban éppen hazatérő, leszázalékolt buszsofőr, Zanik József elvtárs kényszerű közreműködésébe. Róla mindenki tudta, hogy hithű munkásőr megalakulásuk óta, és tevékenységében az sem zavarta, hogy egy baleset során évekkel ezelőtt súlyosan megsérült a bal lába. Hoffmanné, a jól ápolt, régi divatú ruhákban járó hölgy, a kedves Gréta néni a hajnali jó cselekedet büszke tudatában érkezett. Ha ő a kora reggeli friss zsömle felhozatalakor nem veszi észre Betkyék félig nyitott ajtaját a szilánkokra zúzott üvegablakkal, s nem intézkedik rögvest, annak beláthatatlan következményei lehettek volna. Zanik a napindító féldecik áldásos hatására „ördögadta luciferkóját, ezt bitangul megcsinálták!” kurjantással fogadta a látottakat, majd összecsapott bokával üdvözölte a „főtörzs elvtársat”, aki ezt szerényen visszautasította, mondván: „elég, ha zászlós úrnak szólít”. Rögzítve az újonnan érkezők személyi adatait, a szemle elején indigóval tiszta papírt fűzött a kopott „szolgálati” írógépbe, és arra biztatta a házaspárt, hogy a készülő hivatalos jegyzőkönyv lepecsételt példányával mielőbb keressék föl az illetékes biztosítót, hogy elindíthassák a károk kifizetését, kivéve az esetleges készpénzveszteséget, mert arra ez nem vonatkozik. – Mostantól mindent megnézhetnek, esetleg visszarakhatnak a helyükre, vagy kirámolhatják a fiókokat. Önök tudják, miféle holmikat lophattak el. Általában ékszerre, szőrmebundákra, értékes dísztárgyakra, könyvritkaságokra utaznak. Mivel Sebők technikus felderítő munkája eredménytelennek bizonyult, mondván, „a jövevények bizonyára műtőskesztyűben dolgoztak”, a zászlós sürgős családi ügyek intézésére kivételesen elengedte. Mialatt kikísérte, az ajtóban egy fura grimasszal fülébe súgta:
