Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Branczeiz Anna: A felszabadított Csáth (Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái. Régimódi monográfia)
127 Branczeiz Anna A felszabadított Csáth Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái. Régimódi monográfia „A Csáth-életmű befogadástörténetén végigtekintve jól látszik, hogy az értelmezésekben mennyire összeforr a szerző élete és műve. Mintha Csáth életművéről nem is lehetne másképp beszélni, csak megidézve legendává, mitikussá növesztett életét ” 1 – írja szentenciózusan Z. Varga Zoltán Csáth Géza munkáinak recepciójáról. Évtizedekig hallgatás övezte az életművet,2 ezért lehet, hogy a Csáth-anyag szisztematikus feldolgozása olyan sokat váratott magára: csak az 1960-as és az 1980-as évek végétől fordult az érdeklődés Csáth felé,3 ekkor jelentek meg Dér Zoltán munkái 4 és Szajbély Mihály első Csáthmonográfiája is.5 Szajbély legújabb, Csáth életművét taglaló 2019-es monográfiája az 1989-es munkájához képest nem dolgozik más alapállásokkal: annak folytatásaként, bővített kiadásaként értékelhető. A szerző reflektál azokra a kultúr- és irodalomtörténeti fejleményekre, amelyek az azóta eltelt húsz évben alakították és gazdagították a Csáth-recepciót. Szajbély filológusi pontossággal és részletességgel dolgozza fel tárgyát: erről tanúskodik a terjedelmes jegyzetapparátus, a felhasznált tényadatok sokasága is. Mindemellett a monográfus számot vet a novellák keletkezéstörténetével és a variánsokat is bevonja elemzéseinek látókörébe. Szajbély tehát precíz, szisztematikus, gondosan felépített munkát ad az olvasó kezébe, egyszersmind izgalmas, olvasmányos stílusban teszi mindezt. Csáth életét és munkásságát nem zártan, hanem – mint azt a kötet címe is jelzi – társadalmi, kulturális összefüggés ek, életrajzi események kereszttüzében tárgyalja. A szerző arra vállalkozik, hogy az életutat az életmű részévé, „pszeudo-énregénnyé” (15.) olvassa, és vice versa. „[V]állalnunk kell ennek inverzét is: [Csáth] minden, kifejezett művészi megnyilvánulása mögött személyes élményt, önvallomást, azaz potenciális életrajzi forrást kell látnunk.” (16.) Szajbély meglátásai, miszerint az értelmezésekben reflektáltan helyet kaphatnak az életrajz 1 Z. Varga Zoltán , Az írói véna. Csáth Géza 1912–1913-as naplójegyzeteiről = Uő., Önéletrajzi töredék, talált szöveg, Bp., Balassi, 46–76. 2 Uo., 47. 3 Uo., 48. 4 A következő munkákra lehet itt hivatkozni: Dér Zoltán, Az árny zarándoka. Csáth Géza emléke, Szabadka, Szabadkai Munkásegyetem, 1969; Dér Zoltán, Csáth Géza. Bibliográfia, Újvidék , Forum, 1977; Dér Zoltán, Ikercsillagok. Tanulmányok, kritikák, dokumentumok, Újvidék , Forum, 1980. 5 Szajbély Mihály, Csáth Géza, Bp. Gondolat, 1989.
