Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Branczeiz Anna: A felszabadított Csáth (Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái. Régimódi monográfia)
128 eseményei, személyes élmények is, sok tekintetben Mekis D. János gondolatait idézik.6 Ugyanakkor hiába a nagystílű utalás Luhmann koncepciójára, a posztmodern történetelméletre, Szajbély vállalkozása aligha több, mint „régimódi”, pozitivista szemléletű, az élet-mű-kor logikáját követő (kritikai) életrajz. Ez a műfaj – mint arra Schein Gábor rámutat – alkalmas elbeszélésformának bizonyul, ha a cél annak megmutatása, hogy „[...] egy ember élete sohasem egyetlen emberé, minden pillanata érintkezések, kapcsolatok, funkciók metszéspontja, és maga az alkotó életműve is metszéspontokon keletkezik”. 7 Szajbély megközelítésének módszertana tehát nem nevezhető újszerűnek, munkájának erénye sokkal inkább abban rejlik, hogy jelentős mennyiségű háttéranyagot mozgat meg, és ezzel árnyalja a Csáthról és munkáiról kialakított képet. Noha vállaltan nem célja, hogy lerombolja a kultuszt, az írót övező legendákat, azzal, hogy pótolja a Csáth-kép hiányzó mozaikdarabjait, mégis ezt teszi. A kötet fejezetei ugyanis Csáth életének minden apró mozzanatát érintik, ezzel – miként Nagy Hilda fogalmaz recenziójában – Szajbély „[...] rámutat a mitikus szerző emberi esendőségeire, mentális monstrumának toxikus jeleire, amelyek nem elrettentő elemek, hanem természetes velejárók”. 8 Ezzel összefüggésben Szajbély olyan kényes témákat is érint, mint Csáth antiszemitizmusának kérdése. Igyekszik árnyalni a képet, több szempontból megvilágítani a helyzetet. „[K]iskamaszként [... Csáth] hitelt adott mindannak, ami az asz tali társalgások során elhangzott” (51.) – írja a szerző, majd néhány oldallal később Karády Viktor szarkasztikus megjegyzését idézi, miszerint Csáth „[...] nem igazán volt antiszemita, hiszen nem utálta jobban a zsidókat, mint ahogy ez jó társaságban szokásos”. 9 Szajbély szerint Csáth szalon-antiszemitizmusába „[...] még az is belefért, hogy egyetemista kivagyiságból, első budapesti hónapos szobájában az Egy szem dió, két szem dió kezdetű nótát énekelje barátaival, a zsidó lakástulajdonosok bosszantásá ra”. (55.) Miközben a monográfus felmenti az ifjú Csáth Gézát, azt elismeri, hogy „[...] feleségével szembeni, tragédiához vezető kóros gyanakvásában része lehetett az asszony zsidó származásának is”. (Uo.) Szajbély érezhetően elkötelezett tárgya iránt, lelkesült ségéről a személyeskedő írót olykor pszichologizálásba hajló történetmesélés is tanúbizonyságot tesz. Többször is találkozunk olyan megfogalmazásokkal, mint például: „Talán e jól sikerült nap [egy 1897. július 22-i palicsi kirándulás – B. A.] is hozzájárult, hogy július végén kibérelték a Vetro-villát, és a nyár hátralévő részét itt töltötték. Ekkor tanult meg úszni” (36.); és: „A fővárossal való ismerkedés kétnapos eufóriát jelentett a kisdiák számára” (90.); illetve: „Nem volt kuporgatós típus, nem biztonságra vágyott elsősorban, hanem nagystílű, előkelő életre.” (291.) A Csáth antiszemitizmusának kérdését tisztázó rész kapcsán ennek 6 Mekis D. János, Vers és kontextus, Pécs, Pro Pannonia 2014, 7–8.; Mekis D. János, Auctor ante portas. Személyes irodalom, epikai hagyomány, Bp., Gondolat Kiadó, 2015, 9.; illetve hasonló kérdésekről lásd még: Antoine Compagnon, Az elmélet démona. Irodalom és józan ész, ford. Jeney Éva, Pozsony, Kalligram, 2006, 89–90. 7 Schein Gábor, Az életrajzok visszatérése?, Jelenkor 2008/9., 965–974., 972. 8 Nagy Hilda, Szerző + szöveg = szimbiózis (Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái. Régimódi mono gráfia. Magvető Kiadó, 2019), Műút Online, https://www.muut.hu/archivum/33705 (utolsó letöltés ideje: 2020. április 25.). 9 Lengyel András idézi Karády Viktor személyes közlését, aki a következőképpen folytatja gondolatmenetét: „A lényeg inkább az, hogy a keresztény úri osztályban szocializálódó fiatalok számára még a leg asszimiláltabb, elmagyarosodott zsidó is valahol radikálisan más, azaz elsősorban zsidó. Ezt nem hinném, hogy antiszemitizmusnak kell feltétlenül minősíteni, de a csoportközi távolság bensőséges, magától értetődő tudatának mindenképpen.” Lengyel András: Csáth Géza kamaszkori antiszemitizmusáról, Tiszatáj 2015/6., 77–91., 91. Internet: http://tiszatajonline.hu/?p=92953 (az utolsó elérés ideje: 2020. április 25.).
