Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Kollár Zsuzsanna: A Szendrey-hagyaték kincsei (Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában)
124 viszonyulnak a szabadidőhöz, ünnepekhez, ajándéktárgyakhoz. Itt csak pár szemléletes példát említenék: Horvát Attila 1865. februári levelében írja Petőfi Zoltánnak: „Én kaptam. Egy kapsztlis pisztolyt, 4 kötet magyar nép könyvtára czimű könyveket, Ezeregy éj Marikától. Andersen, Fölszerelésre való mamától és több porczellán figurát. [...] Én a Suhr cirkusban voltam, legjobban tetszettek a Mariani testvérek, kik mindenféle hajmeresztő dolgokat csináltak. Mi karácsony estéjén Ovari bácsival kártyáztunk. ” (130.) Szintén 1865 szeptemberében így írt neki: „Marika névnapját nagy dáridóval ültük meg, volt vagy 10 darab vendég, s millyen volt az ebéd csupa crémeck, hacheé pástétomokból állott, volt 2 üveg champagnei, 2 bor tokaji, s asztali bor.” (145.) A szerző az efféle megfigyelések értékelése által világít rá a nagyvárosi életmód, az urbanizáció és a társadalom egymásra ható változásai ra, melynek megragadása nehéz és összetett feladat. Az olvasó ezzel együtt szinte epizódszerűen követheti nyomon a gyermekek fejlődését, akiknek beszámolóiban sokszor a 19. századi sajtóműfajok jellegzetes beszédmódját érhetjük tetten . A kötet Szendrey Júlia értelmiség iv é válásának folyamatát és döntéseinek motivációit is kirajzolja. Az első száz oldalon öt fejezet, öt összefüggő, egymásra épülő gondolatmenetet tartalmazó tanulmány található. Az elsőben a szerző a még gyermek Szendrey Júlia pesti nevelőintézeti éveiről (1840–42) fennmaradt dokumentumokat, leveleket elemzi, megvilá gítja a Szatmár megyei Erdődön élő Szendrey szülők, elsősorban az apa, Szendrey Ignác nevelési stratégiáját. A szerző itt rámutat arra, hogy a család rendi társadalomban betöltött helyéhez képest Júlia részben a neveltetésének köszönhetően nem a szatmári elitben keresett magának helyet, hanem a pest-budai polgári társadalomban, azon belül is a korai, ekkoriban kialakuló pesti elit értelmiség körében. Színvonalas neveltetése, képességei és később kialakuló világlátása miatt mobilis maradt egész életében – még nem volt tizenkét éves, amikor beköltözött a nevelőintézetbe, későbbi életében is sokat költözött és utazott, s láthatóan agilis módon hozott meg egész életére kiható döntéseket is. A német műveltséget is nyújtó nevelőintézet nem csak az értelmiségi életformára készítette fel az ott lakó leányokat. A vidékről városba átkerülő tanulóknak lehetőségük nyílt a pesti társasági életbe is bepillantani, részben emiatt is vágyakozott vissza Pestre élni a tanulmányai befejeztével hazaköltöző, s vidéken gyakran unatkozó lány. Ez a fejezet azt segít megérteni, hogy az emberek számára milyen vonzerővel bírhatott Pest-Buda a 19. század derekán, és ez összehasonlítható a később vidéken nevelődő Petőfi Zoltán köz ér zetével, tapasztalataival is. Zoltán alakja összekapcsolódott a „züllött örökös” toposzával, amelyet elsősorban a róla levelező felnőttek aggódó sorai, és Déri Gyula ezekre alapozott kismonográfiája formált meg. Azonban a fiú Horvát gyerekekkel való levelezése „egészen új szempontból mutatja meg Zoltán alakját” – jelzi Gyimesi –, mert „az eddig más forrásokból ismert történetet (csákói tartózkodásait, iskolaélményeit, szarvasi közegét) ezúttal az ő szempontjából is megismerhetjük (60.).” S mindeközben azt is látjuk, hogy városi szemmel milyennek látta a vidéki életet az ifjabb Petőfi. Noha a könyv Szendrey Júlia életének a Petőfivel való házasság előtti és utáni idősza kára koncentrál, két, Tomasekné Lauka Terézhez írott levélen keresztül jelentős felismerést rögzít. A tizenhét éves Júliának (akárcsak később Zoltánnak) a pesti után hatalmas kontrasztot jelentett a vidéki élet. Három évvel ké sőbb viszont Petőfi Sándor feleségeként korlátozott anyagi keretek között épp a vidéki nemesi élethez képest találta magát szem ben beszűkültebb szórakozási formákkal. „Ugyanakkor a kezdeti nehézségek és hiányérzetek ellenére Szendrey Júlia városi, polgári, értelmiségi életstílusához ragaszkodott egész későbbi életében.” (28.) Az olvasónak e ponton úgy tűnik, hogy a szerző a Pest-Budához és az értelmiségi életformához való kötődéssel indokolja a Horvát Árpáddal kötött házas ságot is. A város vonzerejét és jelentőségét a család életében az is reprezentálja, hogy Szendrey Ignác mindkét lányának itt vett lakást, sőt később maga is Pestre költözött.
