Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Beke József: Szólások a Bánk bán nyelvében
66 tebb styl” képviselői és követői ugyanis világos, egyértelmű, átlátható cselekményt, emelkedett hangvételt és könnyen érthető szöveget kívántak a színpadon. Egy jó évtizednyi idő múlásával azonban a kor ízlése kezdett megváltozni. Amikor 1833-ban először színpadra került Katona drámája Kassán, az akkor még debreceni diák, majd vándorszínész Arany János már elismerően nyilatkozott róla – bár igaz, hogy társai ki is nevették érte. Ugyanő két évtized múltán pedig már annyira becsülte Katona művét, hogy nagykőrösi tanárként tanítványainak jeleneteket olvasott föl belőle, mégpedig éppen azért, hogy – amint egyik levelében írja – „a drámai nyelv erejéről... némi fogalmat adjak a fiúknak, hogy ott nemcsak szépen beszélnek... hanem a nyelv a helyzethez, a személyek indulatához alkalmazkodik...”. Azt is tudjuk, hogy Arany János nagykőrösi korszaka végén – akadémiai székfoglaló előadása céljából – hozzáfogott a dráma részletes elemzéséhez. Sajnos ez töredék maradt, mert ekkor már az előbb még fanyalgó Gyulai Pál is éppen Katona Józsefről szándékozott írni, s Arany a témát átengedte neki. Jellemző az irodalomszemlélet változására, hogy ekkor már az óriási irodalomértékelő tekintélyű Gyulai tolla alól is kijön „...az a mély meggyőződés, hogy Bánk bán legjobb tragédiánk”. Nem véletlen az, hogy Katona e művének szakszerű értékelői – köztük Arany is – a nyelvi kifejezésmód természetes erejét tartják a dráma legfőbb értékének. E drámai nyelv stilisztikai értékeihez jelentősen hozzájárul a szólásszerű kifejezések viszonylag gyakori használata is. Jókai föntebb idézett kijelentésében jogosan csodálja azokat a „magvas mondásokat”, amelyek oly jól jellemzik Katona József sajátos drámai kifejezésmódját. Érdemes tehát ezeket alaposan szemügyre venni, szerepüket megvizsgálni a darab bizonyos helyzeteiben és az egyes szereplők mondanivalójában. Mielőtt felsorolnám a drámában található összes olyan idézetet, amely jelen írás témakörébe tartozik, kiemelem közülük a leginkább jellemző és közismert példákat, mindenekelőtt a közmondásokat. [Az idézetek drámabeli előfordulásának helyét számokkal így jelölöm: a kettőspont előtt a felvonás, utána a sor száma a Bánk bán Orosz László által készített kritikai kiadásának szövegében, például 2:345= második felvonás 345. sora; illetve: Pr = Prológus. A szólásokat dőlt betűvel emelem ki. A beszélő vagy a megszólított szereplőt nevének kezdőbetűje mutatja: B = Bánk; Bi = Bíberách; Blenek = Békételenek; E = Endre király; G = Gertrudis; Iz = Izidóra; M = Melinda; Mi = Mikhál; My = Myska; O = Ottó; P = Petur; Si = Simon; Sol = Solom; T = Tiborc, Udv = Udvornik. Továbbá: vmi, vki = valami, valaki]. 6 A közmondásokra, ezekre az általánosan közismert, életbölcsességet tartalmazó és tanulságot sűrítő kifejezésekre igen jellemző, hogy Katona művében jól érzékelhető módon tárják elénk az adott drámai helyzetet és a kifejezendő gondolatot, érzelmet vagy indulatot, feltételezve persze, hogy a befogadó ismeri a bennük, illetve konkrét szavaik mögött rejlő értelmet. Mindjárt a dráma első részében elhangzik egy közmondás akkor, amikor Ottó herceg megtudja, hogy a szép Melinda hajlandó eljönni a találkozóra, s kitörő örömét nem is tudja palástolni. Segítője, Biberách, ez a ravasz előrelátással rendelkező lovag ezzel a Bibliában (Péld 27,1) is megtalálható bölcsességgel hűti le lelkesedését: „Dicsérd csupán múltával a napot” (1:263), tehát ne örüljön előre, várja meg a dolog