Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Beke József: Szólások a Bánk bán nyelvében
65 Isteni szerencse, hogy klasszikus verseinket eddig nem érte el az átírási járvány, mert ha eléri, akkor bizony (a gyengébb felfogásúak kedvéért) egyszer ennek valamiféle mai nyelvű, értelmező átköltésére is sor kerül: Bölcsőd az, majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. 4 Bánk bán című tragédiájában Katona József a középkori magyar történelem egyik érdekes és fontos epizódját állítja műve középpontjába. Az idegen származású királyné elleni lázadásnak, majd megölésének története nem kitalált téma, hanem a magyar királyi ház életének a XIII. század elején végigélt eseménye. A középkorra jellemző rangtisztelő szellemiségnek, de főként az uralkodói rangnak ilyen erős és nyílt megsértése miatt az esemény annyira különleges volt, hogy a magyar és külföldi krónikák világgá híresztelték, később pedig írók egész sora különböző műfajokban és különböző szemszögből nézve dolgozta fel a témát. Orosz László a dráma kritikai kiadásában oldalakon keresztül sorolja föl ezeket: regények, drámák, novellák és versek. Kevéssé ismert, hogy Petőfi is felhasználta a témát 1848 májusában a forradalmi hangulat fokozására Bánk bán című versében. Amikor – szinte pontosan kétszáz évvel ezelőtt – Katona József papírra vetette nemzeti drámánk végleges szövegét, az volt a törekvése, hogy a színpadon a cselekmény korabeli élet valóságát jelenítsék meg a szereplők, s hogy szavaik, mozdulataik által fontos gondolatok, mély érzelmek és hiteles indulatok valóságos összefüggései álljanak a nézők előtt. Ennek az életszerű kifejezésmódnak természetes nyelvi eszközei a szinte hétköznapinak ható szólásszerűségek, és Katona jól tudta, hogy ezek használata által kerülheti el a saját korabeli színjátékokra gyakran jellemző kitalált történetek, kimódolt jelenetek papírízű, élettelen, rossz értelemben vett „színpadias” stílushatását. Meg kell itt jegyezni, hogy irodalmunkban ekkor még nem jelentkezett az a törekvés, hogy a regényekben vagy drámákban az egyes szereplőket műveltségüknek vagy társadalmi helyzetüknek megfelelő szókinccsel, beszédmóddal is külön-külön jellemezzék. Ennek legvilágosabb bizonyítéka, hogy az egyszerű Tiborc kifejezésmódja nem másféle, mint a nádor Bánké, és az idegen származású szereplőké sem más, mint a magyaroké, tehát nem „törik a magyart”, sőt – amint látni fogjuk – éppen az idegen Biberách szájából hallhatjuk a legzamatosabb, népi hangulatú közmondásokat, szólásokat. 5 Amikor a Bánk bán megjelent, szinte teljesen észrevétlen maradt a XIX. sz. húszas éveinek legelején. Az irodalmi alkotások jelentős értői és bírálói fanyalogva fogadták – ha ugyan észrevették. Ekkor még Gyulai Pál így foglalta össze a nyelvújítási harcok közepébe belecsöppent mű helyzetét: „A nyelvújítók nem olvashatták... szánó mosoly nélkül... a régihez ragaszkodók pedig... még hamarább dobták félre, mert nem volt áradozó jelzőkkel rakott, köznapilag folyékony...” Toldy Ferenc sommás véleménye szerint Katona drámája „olvasatlan maradt rossz nyelve miatt”. A kort akkor éppen jellemző „fen-
