Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Alekszandr Szergejevics Puskin: A próféta; A költő és a tömeg; Boldog, akit a cár kegyel…; Arion; Barátaimhoz (versek – Soproni András fordításai)
49 Arion A gályánkon sokan valánk; Ezek a vásznat feszítették, Azok ütemre meregették Az evezőt. Szabott irányt Szótlan a rúd fölé hajolva Kormányosunk figyelmesen. S én bízva fújtam énekem A társaimnak. Hirtelen Szörnyű vihar csapott hajónkra... És veszve kormányos, hajós! Csak én, titokzatos dalos, Vetődtem partra összetörten, S itt zengem régi himnuszom, Míg köntösöm szárítgatom Tűző napon, sziklák tövében. Barátaimhoz Nem, nem hízelgés, ha a cárt Magam jószántából dicsérem: Amint beszélek, úgy is érzem, Kimondhatom szívem szavát. Igen, én megszerettem őt! Uralma áldást hoz honunkra: Lehel beléje új erőt A háború, remény, a munka. Bár ifjú, s vére is heves, Uralkodóként nem kegyetlen. Kit büntet nyíltan, érdemelten , Titokban azzal is kegyes. Száműzve éltem napjaim, Szeretteimtől messze-messze, De ő kezét kiterjesztette – S most itt vagyok, barátaim.
