Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Orosz István: Emlékek apámról II.
37 hegyesre pödrött férfidísz. Nem lennék meglepve, ha otthon bajuszkötőt viselt volna, de erről nincs szó a Memoár ban. Nagymama a család meg a háztartás gondjain túlmenően nemigen érdeklődött más iránt. Ő volt azonban kettőjük közül a kiegyensúlyozottabb, a bölcsebb. Vele kapcsolatos emlékeimben előre kell szaladnom. ’44 nyarán Pestre mentek, az ostromot Bözsi néniéknél élték át, nagyapa és Bözsi néni ott halt meg, rájuk szakadt az óvóhely. Nagymama azután hol Panniéknál, hol anyámnál élt, mikor anyám hozzánk költözött, lakott nálunk is Kecskeméten. Sok baj, csapás érte életében, ezeket nagy lélekkel viselte. Hat gyereket nevelt föl, a hetedik holtan született vagy csecsemőként halt meg, erről sohasem beszélt. Férjén kívül négy gyereke halálát érte meg, Józsika 18 éves korában halt meg kerékpárbaleset következtében. Bözsi az óvóhelyen, Ödi 50 éves kora táján rákban, Pista öngyilkos lett. Életben maradt két lánya közül anyám korán özvegységre jutott, Panniék nehezen éltek, mindenüket elvesztettek, Pista öngyilkosságának is az volt az oka, hogy hajdani rendőrtisztként nem találta helyét az új világban, megaláztatás várta mindenütt, a ’40-es évek végén kitelepítették őket a fővárosból, azután is csak hányódtak. Nagymama az új körülmények közt nem igazodott ki, nem értette, kit miért bántanak, hová lett az igazság, a méltányosság. De nem lázadozott, belenyugodott mindenbe. Az ’50-es évek végén, Pesten szürkehályoggal operálták. Akkor írta azt a végrendeletfélét, amelyet megpróbálok ide lemásolni. „’959. ápr. 30. Kedves Gyermekeim! Azt hittem, már ekkorra túl leszünk az operáción, de úgy látszik, nem olyan egyszerű már 4 év után. Sokat gyengültem, a szívet erősítik, ha előre tudom, nem is fogtam volna bele, de már Isten így akarta, belenyugszom. Lehet, hogy eljárt az időm, ebbe is megnyugszom. Azért írom e pár sort, ha nem tudnék veletek már beszélni. A szekrényem kulcsa ott van a ridikülömben. Szintén itt van, megtaláljátok. Panninál van 2000 Ft, Ernőnél 1000 Ft, a táskámban egy zsebkendőben 200 Ft, ebből talán eltemettettek, még hozzá, amit a konvent is ád. A ruháimon, ágyneműimen osztozzon meg Panni, meg a Pista két kislánya, gondolom, Ducinak nincsen rá szüksége. Legyetek szeretettel testvéreitek és hozzátartozóihoz, ez az én kívánságom. A jegygyűrűm a két kislányé, csináltassanak belőle két köves gyűrűt a nagyanyjuk emlékére. Szeretném, ha engem is a németvölgyi temetőbe temetnének, ha egy árokpartra is, de ott volna nyugtom az én drága szeretteimmel, és Sebestyén mondjon egy imát felettem, ez az óhajom. Éljetek szeretetben családotokkal, testvéreitekkel, ahol lehet, támogassátok egymást. Isten áldását kérve reátok a síron túl is szerető Anyátok.” Címzés: Pista, Duci és Panni gyermekeimnek. Abból a félmondatból, hogy „...gondolom, Ducinak nincsen rá szüksége”, nem nehéz kiokoskodni, amit amúgy is sejtettem, apám börtönévéről s a rá következő nehézségekről nem tudósították 81 éves dédanyámat. Tapintatosan eltitkolták előle, talán hazudtak is neki valami gyógyítóan reménytelit, miért nem látogatja, ahhoz hasonlóan, ahogy Makk Károly filmjében, a Szerelem ben Törőcsik Mari is hazudik börtönbe zárt férjéről haldokló anyósának. A filmbeli anyóst az Amerikából hazatért Darvas Lili játszotta, Molnár Ferenc felesége, akit a forgatás idején (1970 körül) mi is láttunk, hisz Szepezden nyaralt, az utcánkban, a Molnár unoka, Horváth Eszter családjánál vendégeskedve.
