Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Tóth Erzsébet: Álomveszély; Nulla olvasatlan; Fogadóképes (versek)
12 Nulla olvasatlan Naná, nincs olvasatlan, ez csak a marha internet, nekem ez nem világom, én még igazi leveleket vártam, nincs gond, akkor még volt postaláda, volt izgalom, volt varázs, más volt a levél télen, más volt ősszel, más volt főleg nyáron, amikor hasmenést kaptam egy nagyon várt levéltől, a vécén olvastam el azt a levelet, amit már három hónapja vártam, és amit olvastam, nem volt valami óriási, csak még nagyobb szarást okozott, de legalább megkönnyebbültem. Fogadóképes „vigyázz, hogy ne kerülj ide a régi fésű, szóval eltörött” Pilinszky János Majd szóljak, ha fogadóképes leszek. Nos, ez nehéz lesz. A lábamra például azt mondta az orvos: Van egy jó és egy rossz hírem. Mondja a jót először. Nem kell levágni. Akkor mi lehet a rossz? Egyelőre ne induljon lábszépségversenyen. Így állunk. Illetve nekem csak feküdnöm lehet többnyire. Meg kenegetni lioton géllel. Mikor leszek én fogadóképes? Mikor a fehér petúnia utolsó rügyei is kinyílnak? Vagy képes leszek a bokámat valahogy járáshoz igazítani, hogy ne billegjek összevissza? Ne sántikálva menjek az ajtót kinyitni? És a drága Pilinszky: „világszép sántikáló lányok, ragyogjatok, ragyogjatok!” Se lány nem vagyok, se világszép, és ugyan sántikálok, de a ragyogás elszállt. Mint a fonott szőke kígyókonty a tarkómról. A kígyó idő. A kígyó szerelem.
