Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Darvasi László: Halhatatlanok (regényrészlet)
9 – Mein Mann Dichter is. Ma is megdicsérték a verseit. A bajuszos elgondolkodott, megnézte őt, szemügyre vette, hogy költő férje van ez efféle teremtménynek. – Azt fogom mondani nekik – és a tumultus felé intett –, hogy a németeknél nem lesz több kommunizmus. Ebben bízhatunk. A német emberek nem bírnak több diktatúrát. Ezt fogom nekik mondani. A Biblia fontosabb lesz, mint bármi más. A szentségek, a tízparancsolat, az erény. Tudja, ki az a Hitler? – Tudom – mondta Erna önkéntelenül is németül. – És? – Zu laut – suttogta Erna. Kilépett az épületből Gál. Nyomban megdermedt, mozdulni sem tudott. Meglátta őket. Látta, hogy a német író, és Ernával beszél. – Üdvözlöm, kolléga – mondta a bajuszos és meghajolt. Majd hátra ment, a hátsó kijáraton kívánt a színházba befáradni. Gál, akit költőnek neveztek, furakodott utána. Elfelejtette Ernát. Vagy nem. Ő meg csak állt kint, mígnem rá nem fújták a keserű cigarettafüstöt. Belefújták a hidegtől piros arcába. – Úristen, Frici! A férfi nem szólt, csak belekarolt, s vonta odébb. Olyan volt a szorítása, mintha rendőr ragadta volna meg. Repkedett közben a tekintete, hátranézett többször, előre pislogott, meg oldalt, úgy kapkodta a fejét, mint aki veszélyt érez. Mint aki nagyon fél. Berángatta Ernát valami cukrászdába. Leültette egy kerek, vaslábú asztalhoz, cigarettáztak, fehér kötényben szaladt a vastag vádlijú pincérlány, hozta a pohárban fölhabzó Drehereket. Frici konyakot is ivott. – Mit akarsz éntőlem? – Semmit. Régi ismerős vagy, nem? – Követtél bennünket. A férfi bólintott. – Megint ölni akarsz? – Engem akarnak ölni – tűnődött Frici, már ki is itta a sörét. Kért egy újabb konyakot. – Akkor minek rángat bele? – Mondj valamit Karolináról. – Eszébe sem jutsz. Erna jobban megnézte az arcát, amely minden eddigi vonást megőrzött, az álmos, mégis veszélyes tekintetet, az orr akaratos ívét, a szája érzékiségét, de mintha romlani kezdett volna ez a szép férfiarc. Húzódott egy nagy seb a homlokán, beleért az arcába, élénkpiros vágat, még a félhomályban is látszott, bevarrhatták. Stein Frici beszélni kezdett. Ernának el kellett volna tennie egy csomagot. Nem akarta. Nem annyira nehéz tárgy, vászonba csomagolta. Erna vegye át az asztal alatt. Vegye már, tessék! Erna csak ellenkezett. Nem vesz át ő semmit. Őt aztán Frici semmibe ne rángassa bele. Elég volt a bolondságból. Ha nem veszi át Erna, akkor ő, Stein Frici elveszett. Megölik. Kik?! Azok, akik figyelik őket. Ki figyeli őket?! Mindegy, az asztal alá nem látnak. Nyújtsa már ki Erna a kezét. És Erna kinyújtotta.
