Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Buda Ferenc: Álom a homokozóban (vers)
4 Darvasi László Halhatatlanok Szerda reggel volt, éledezett a város. Sürgött és forgott az emberek dolgosabb hányada, de még ásított az iskola, nem szállt a dohányfüst a hivatali épületek előtt, ám a boltok ajtajáról lekerült a keresztbe feszített vaspánt, nyitottak. Kenyérszag szállt bele a hidegbe, puhán, kényelmesen. Húsokat pakoltak, kövezetre csorgott a vér a faládákból, már dermedt is. A párában gomolygó kiscsarnok oszlopainál fölsorakoztak a tejeskannák katonái. Templomba most nem igyekeztek az emberek. A télnek ebben a csikorgó idejében piac sincsen, mert minek. Kovalik érkezett, tátogó ezüst rudak, nagy csukák hevertek a kocsiján. Lékből huzigálta ki őket. Gál lassan haladt az állomás utcáján, deres ágak incselték, karcolgatták a hideget. Kiáltás szállt utána, nem is messziről. Fordult, addigra Erna elérte, lihegett rá, helyes kis tűzrózsák pirultak az asszony arcán. – Te?! – Szeretnék a tanár úrral tartani. – Hová? – Vigyen el engem. Gál semmiképpen nem értette, honnan tudja Erna, mi a célja. Bézsét bírta szóra? Követte őt talán, a kastélyban hallgatta ki, amikor Karolinának azt mondta, holnap Pestre utazik,mert az egyik színházban föllép Thomas Mann?! Nyikorgott cipője alatt a hó, máris fázott a lába, ez teljes képtelenség. Nem annyira régen eljátszottak egy gyerekes esküvést. Házasságot! Aztán Erna kigyógyította őt két éve, főzte beteg torkának és tüdejének a kamillát, a mentát, etette vele a fekete gyökeret. Aludt is vele egyszer, de milyen régen. Erna mindig úgy nézett rá, nagyra kerekedett a szeme, őzike lett. Úgy nézett rá mindig, mint aki kívánkozik. Fafejű, megátalkodott férj dohog az oldalán, ez is tudvalevő, az a Lackó. Furcsa gyerekek szívják a vérét. Csaknem azt mondta neki, szaladjon csak vissza oda, honnan jött, van neki férje, gyerekei, ott van Karolina, mit keresne ő mellette. – Nem maga miatt – szólt Erna, átrebbent tekintete a férfi válla fölött. – Hanem? – Nem kötöm az orrára – Erna nyomban korrigált. – Nem merem megmondani. Regényrészlet