Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: „kell a földnek hű halott” (A Ratkó-életmű birtokbavétele)
99 első antológiája,5 a költőtárs, Serfőző Simon a csoportból, a Felsőmagyarország Kiadó, másfelől a debreceni egyetem magyar tanszéke, Görömbei András, Márkus Béla és az Alföld folyóirat – ihletője és ösztönzője a Ratkó-kultusznak. A magja azonban a fogadott föld: Nyíregyháza, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola (ma: Nyíregyházi Egyetem), Nagykálló, Kállósemjén, Tiszadob és sorolhatnánk tovább. Az a közeg tehát, amely osztozott a költő nyírségi mindennapjaiban. Ratkónak ezt a negyedszázadát legtalálóbban A költő és a földiek című költeménnyel jellemezhetjük. Szabó Lőrinc ars poeticaként vallotta és vállalta, hogy a vers egyszerű és igaz szavát – a maga munkáját – testvérként állítja a dolgozó ember, a millió teremtő kéz munkája mellé. „Legyen a költő hasznos akarat, / az isten nyelve, az igazság / helytartója [...] beszéljen ő érdektelenül, / beszéljen az érdeke ellen, / beszéljen, mint a tudós, mint a szent, / és ha hite / így küldi harcba azért a / jobbért, amit a hatalom / nem tud s az egyén nem akar / kimondani: egyszerű szava / munka lesz és beszéde kard.” Ratkó József költői szolgálatra – „ énekes, mindenes cselédnek ” – szegődött: „vállal tam olyan csoda dolgot, / amire senki se kért, / énekelek melegebb fényű, / romlatlan csillagokért.”6 Verseiben k ésőbb is számos a gondolatpárhuzam Szabó Lőrinc ars poeticá jával. Ratkónak azonban nemcsak költői hitvallása, hanem emberi attitűdje a közösség gyakorlati szolgálata. Könyvtárosként „munkatársaival együtt a [nagykállói] járás településein számos író-olvasó találkozót, könyvbemutatót, különféle művészeti, ismeretterjesztő és tudományos előadást, ankétot, filmvetítést, kiállítást szervezett. Ezeket [nyilván a könyvtár szűkös költségvetése miatt, mintegy munkaköri kötelességként] rendszerint ő nyitotta meg, s ő vezette le.” (Babosi, 85.) Felkarolta a maguk ügyeiben botladozókat: „egyszerű embereknek segített kérvényt »szerkeszteni«, lakást, állást szerezni, politikai nézetei miatt kizárt főiskolás ügyében járt el, és még hosszasan sorolhatnánk azokat a személyes vagy közösségi ügyeket, hivataloktól elszenvedett sérelmeket, amelyeknek megoldásában [...] önzetlenül közreműködött.” (Babosi, 197.). Kollégája, Orosz János könyvtáros visszaemlékezése szerint „a félelmetes Aczél György elvtársnál kilincselt ki egy UAZ terepjáró autót, hogy a tanyasi könyvtárakhoz könyveket szállíthassunk, s amikor az UAZ, az autókhoz nem szokott utakon tönkrement, Moszkvától Kijevig járt alkatrészek után”. 7 Kiállt a meghurcolt Béres József és találmánya mellett. Szervezte a régió irodalmi életét, petíciózott egy nyírségi irodalmi folyóiratért. A kudarcból erényt csinálva, barátaival hangzó folyóiratot (Hangsúly ) alapított és szer kesztett. Olvasótábori foglalkozásokat, kiscsoportokat vezetett. Ott volt Lakiteleken, részt vett a Hazafias Népfront, a Magyar Demokrata Fórum munkájában. Ratkó az esztétikum (költészete, prózája, színműve) és a közösségi szolgálat nagy felületén érintkezett a nyírségi emberekkel. Szuggesztív, szenvedélyes személyiség volt. Egy Nagy Gáspár-kötet címét kölcsönözve: „kibiztosított beszéd” jellemezte a verseit, vitáit, a közszerepléseket és a magánbeszélgetéseit. Életútja „nem egyszerűen csak az írót, hanem a diktatúra hálójában cselekvő és annak csapdái és gátjai között is változtatási utakat kereső művész-embert, a küldetéses személyiséget” példázza. (Babos, 367.) Jó barátja, Bugya István jellemzése szerint „szép arcú, szép beszédű ember volt, egyenes lelkű és gerincű, nagyvonalú, szálas, erős férfias alkat, sokoldalúan művelt, vibrálóan érdekes, tehát megvolt benne minden, ami vonzóvá tehette” (Babosi, 108.). Hatott az emberekre. Fokozott tisztelet övezte, és persze hideg szemek, hűvös, hivatalos tekintetek. Kultusza már életében elkezdődött, A kő alól című, 1987-ben Nagykállón Bíró Zoltán előszavával megjelent kalligrafikus hasonmás kiadással. 5 Az ének megmarad , Miskolc, 1985. 6 Lásd Jutok majd, Éjszaka című verseit. 7 „Leszek haláltól ronthatatlan.”
