Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: „kell a földnek hű halott” (A Ratkó-életmű birtokbavétele)
98 Zimonyi Zoltán „kell a földnek hű halott” A Ratkó-életmű birtokbavétele Az irodalomtörténet-írás szokatlan jelensége, hogy egy alkotóról – rövid időn belül – két nagymonográfia jelenjen meg. Ráadásul – területi és szellemi értelemben is – egy műhelyből, egy bordában szőtten. Jánosi Zoltán könyve 2016-ban, Ratkó József születésének 80., Babosi Lászlóé 2019-ben, a halála 30. évfordulóján jelent meg.1 Érdemes közelebb ről is szemügyre venni a genezisüket. Szabolcs-Szatmár-Bereg tájait Ratkó „fogadott földjének” nevezte. József Attila-i mélységű lelenckorában a Tiszadobi Gyermekvárosban tapasztalta először, hogy „a fel nőttek nem azért élnek csak, hogy verjék a gyerekeket”. Középiskolásként atyai barátra talált Nyíregyházán Horváth Miklós irodalomszerető földrajz–történelem szakos tanárban. A Nyírség ölelte vissza, amikor az egyetem Szegedről eltanácsolta. Fedélhez, kenyérhez, megélhetéshez jutott, előbb Berkeszen, 1964-től korai haláláig Nagykállóban. Fogadott földje holtában is befogadta, a kállai temetőben nyugszik „törvénytelen halott” Attila fiával együtt. Élete nagyobb fele a Nyírségé lett. Itt nyílt rá a szeme a világra. Megszerette a tájat, a Rákóczi-erdő évszázados tölgyeit, a Tiszát. Magára vette a vert falak közt élő vert emberek gondjait, dúdolta az „énektelen parasztok” énekét.2 Itt született életműve java: versek, drámák, prózai írások. A műveknek azonban nemcsak papíron, hanem a közösség, az utókor, a nemzet emlékezetében is el kell készülnie. Vasy Géza figyelte meg,3 hogy a Ratkóról szóló szak irodalom „legnagyobb része a Miskolc–Debrecen vonalon és attól keletre készült és jelent meg” . A könyvészeti adatok azonban korántsem arra utalnak, amit Vasy aggódva, mintegy cáfolva kérdez: Ratkó életműve töredékesen, egy régió emlékezetében készült volna csak el? Jánosi Zoltánnal érthetünk egyet: „még alkotója életében véghezvitte a maga honfoglalását, és körberajzolta határait a Kárpát-medence magyar irodalmi tudatában.” (Jánosi, 12.) A Miskolc-Debrecen tengely a kultusz vonala. A Vasy által megnevezett két végpont – egyfelől a Napjaink folyóirat, a Gyémánttengely című irodalmi műsor, 4 a Hetek 1 Jánosi Zoltán: Ratkó József ; Babosi László, Költő a diktatúrában. Ratkó József pályaképe. A tőlük idézettek lelőhelyét a főszövegben adom meg a vezetéknév és oldalszám feltüntetésével. 2 Lásd a Szűkebb hazám: Magyarország és a Tanyák című írásait (Félkenyér csillag, Magvető, 1984). 3 Kortárs, 2018. 3. 4 1977-ben Ady Endre születésének centenáriumán a Fiatal Írók József Attila Köre (FIJAK) összejövetelt szervezett Miskolcon, egyik programja a Gyémánttengely című irodalmi műsor volt a Megyei Művelődési Központ színháztermében. A Hetek verseiből Zimonyi Zoltán állította össze, Árvai Jolán rendezte, versmondók adták elő. A szövegkönyvet a miskolci Művelődési és Propaganda Iroda (Flach Antal felelős kiadó) sokszorosítva kis példányszámban megjelentette. A műsor Az ének megmarad című antológia előzményének tekinthető. Emlékezetes kép: az előadás után a fiatal írók és költők, legalább félszázan – mint vonuló darvak – követték a menet élén haladó Nagy Lászlót és Kiss Annát a Kossuth Szálló alkalmi Irodalmi kávéházába, amelynek díszvendége és házigazdája Nagy László volt.
