Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Staar Gyula: A harmadik mérföldkő (Emlékezés Weszely Tiborra)
97 15-én pedig ünnepélyes keretek között leleplezték a tiszteletére emelt köztéri szobrot, a Pszeudoszféra-emlékművet, Horváth Sándor alkotását. Három ember, Csegzi Sándor, Kiss Elemér, Weszely Tibor egymást erősítő akarata így állított maradandó emlékeket a Bolyaiaknak. Weszely Tibort 2007-ben Marosvásárhely díszpolgára lett. 2019. december 4-én a Magyar Tudományos Akadémián emlékelőadásokkal köszöntötték a 150 éves Természettudományi Közlöny t, mai nevén Természet Világá t, melynek színvona las megjelentetéséért Weszely Tiborral vállvetve évtizedekig együtt dolgoztunk. Sajnáltuk, hogy ő nem tudott eljönni, de természetesnek vettük, hogy Marosvásárhelytől Budapestig tartó vonatútra már nem vállalkozhat, különösen nem egy kórházi kezelés után. Lélekben ott volt velünk, ezt bizton állíthatom. Másnap délelőtt megszólalt otthon a telefonunk, s amikor meghallottam Kása Zoltánnak, a Sapientia Egyetem professzorának szomorú hangját, már éreztem, nagy a baj. – Rossz hírem van, ma reggel meghalt Weszely Tibi – mondta leverten. A sokat dolgozó, sok megpróbáltatáson, több infarktuson átesett szív akkor hajnalban örökre feladta, s utolsót dobbant. Azóta újra és újra megnéztem az Erdélyi Magyar Televízió híradójának róla szóló tudósítását, 2018-ból, amikor a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét átvette. Most értettem meg, hogy ő akkor, ott a búcsúszavait mondja: „Az elmúlt években végzett munkámmal, úgy érzem, hogy nyugodtan halhatok meg, mert mindent megtettem azért, amit az én nemzetem, a magyarságom megkövetelt tőlem. Annyit tudtam dolgozni, amennyit a tehetségem és a körülményeim megengedtek.” Mintha Dsida Jenőt hallanánk: „Megtettem mindent, amit megtehettem... ” „Nyugodjék békében, végtelen térben és végtelen időben” – búcsúzott a neves Bolyaikutató geométertől Kása Zo ltán. Mi pedig itt maradtunk a hiányos, Weszely Tibor nélküli véges világunkban, közös emlékeinkbe kapaszkodva.
