Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Clemens J. Setz: A Jézuska (fordította: Tatár Sándor)
6 Clemens J. Setz A Jézuska Az udvar kavicsán csikorgó autógumik odakintről behallatszó zaja eső frissítette téli levegőt idézett: Dr. Korleuthner érezte az illatot, noha sehol nem volt egyetlen ablak sem nyitva. Valaki megállt a garázs előtt. Szenteste volt; Dr. Korleuthner nem várt látogatót. Átsietett a konyhába, és kinézett az ablakon. Gollbergerék elképesztően cél szerűtlen terepjárója állt a garázskapu előtt. A volán mögött jól ki lehetett venni Thomast, a jellegtelen PEZ-adagoló-arcát, a szerzetesforma hajzatát, s most, amikor leállt a motor és kialudt a fény, a sofőr, aki a hirtelen támadt derengésben lélegzet-párafelhőket eregető idegenné változott vissza, becsapta a kocsiajtót, rányomott a központi zár távvezérlőjének gombjára, majd alaposan leütögette a ruháját. Mit akarhat itt? A jövevény egy pillanatra megtorpant a nyúlólnál, amelyben egyetlen állat sem volt kivehető, majd az ajtóhoz jött. Dr. Korleuthner saját megnyugtatására fölidézte magában, hogy a férfi lánya két éve igen komolyan megbetegedett: rendkívül korán jelentkező 2. típusú cukorbetegség, néhány – amint azt hallani lehetett – igencsak életveszélyes epizóddal. A kislány még csak négyéves. Esetleg vészhelyzet... – de nem; akkor a kórházba mentek volna. Netalán tanácsot jött kérni . Dr. Korleuthner érezte, ahogy düh és türelmetlenség gyűrűzik föl benne. – Vá ratlan látogató! – mondta erőltetett derűvel, megrázva Thomas jéghideg kezét. – Haha! Na, kerülj beljebb! Gyere. Ah, kár; egészen elállt az eső. – Köszönöm. – Thomas belépéskor úgy tett, mint aki lehúzza a kesztyűjét, pedig nem is volt rajta, azután egy pillanatig furcsán fölfelé hunyorogva állt az előszobában. – Friss a levegő most odakint – mondta Dr. Korleuthner. – Remek, remek. – Sajnos csak nem akar hó esni. – Hmm; hát igen. – Pedig annyira vártuk az utóbbi napokban. Hogy legalább a fehérség legyen meg Mareennek karácsonykor. – Igen, de hát nincs mit tenni – mondta Dr. Korleuthner. – Ne, ne, hagyd csak a cipődet! – Biztos? Na j ó... – egyenesedett föl Thomas. Már kioldotta a cipőfűző jét, amely most szánnivalóan tekergett jobbra-balra a bakancsa mellett. Dr. Korleuthner ennek ellenére továbbintette őt a nappaliba, ő pedig kioldott lábbeliben engedelmesen odaslattyogott a neki kiosztott helyre.
