Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Fehér Zoltán: „Német császár levelet ír Kossuthnak" („Kívülről" és „belülről" érkező hazafias mentalitás Bátya dalkincsének szövegeiben)
89 Most látod meg, babám, mit ér egy magyar gyerek.18 Ez a szomorúan dacos katonanóta két világégésben is aktuális volt. Egy olyan emléket ébreszt mindig bennem, mintha én találtam volna ki. Pedig ez nem kitaláció, hanem tény, s így a földön járó eseményt hirtelen szimbólummá emeli két esemény egybeesése. A dalt az idős dusnoki Hodován Jóska bácsi énekelte nekem magnóra, a kiérdemesült téesz-brigádvezető. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy ő géppuskás volt a honvédségnél. Már azt nem tudom, hogy Schwartzlose-t kezelt-e vagy villámgéppuskát, de az szíven ütött, mikor elmondta, hogy negyvennégy októberében katonaként a Tisza menti harcokban, gyermekkori falum, Kécske határában, talán a pereghalomi dűlőben sebesült meg. Mikor halálhírét vettem, illendő módon nekrológgal búcsúztattam el a Kalocsai Néplap ban, mint jó néhány „adatközlőmet”.19 Történt pedig, hogy a dusnoki általános iskola énektanárnője népdaléneklési versenyt rendezett az iskolájában, s erre engem is meghívott zsűrielnöknek, mert hisz javarészt az én gyűjtésemből adták elő az ifjú szereplők repertoárjukat. Megy a műsor, egyszer csak a tizenkét éves Baksa Zolika bejelenti, hogy a következő dalt Hodován János bácsitól tanulta, s már fújja is: Románia felé nem tudjuk mink az utat, Főhadnagy úr, vezessen minket oda. Elvezetlek, jó fiaim, én is elmegyek, A Jóisten tudja, ki jön vissza veletek.20 ...én is elmegyek. A Jóisten tudja, ki jön vissza – visszhangzott még a fejemben. De hisz ez az előbb idézett dal első versszaka! – villant eszembe. Az ifjú énektanárnő pedig épp ekkor súgta a fülembe: „Éppen most temetik Jóska bácsit.” (Mintha hallottam is volna ebben a percben a temetői lélekharangot.) Összeszorult a torkom. Meghalt, „elment” az öreg géppuskás, de a katonanótája itt szárnyalt egy tizenkét éves kisfiú ajkán. Úgy megy el az örökkévalóságba, hogy a magyar vitézség dala kíséri. * A fentiekben néhány általam gyűjtött, hazaszeretetet, hazafiságot tükröző dalszöveget közöltem. Sajátosan magyar és paraszti hazaszeretet rejtezik bennük. Bemutattam távolabbi variánsait, formai szerkesztésük hagyományos módjait, keletkezésük körülményeit és lehetséges hatásait is próbáltam megvizsgálni. Látható, hogy a variánsok az átalakulások során néha elvesztik eredeti mondanivalójukat, más szövegtípusba sorolódnak. Ma már senki sem tudja Bátyán ezeket a dalokat. Országosan sem túlságosan közismertek. Így könyveimben, valamint jóval terjedelmesebb kéziratos gyűjteményemben már csak „lenyomatai”, emlékei a nem is olyan régi, de véglegesen eltűnt parasztfalu népe gazdag lelkivilágának. Jó emlékezni rájuk. És – talán – tanulni belőlük. 18 FEHÉR Zoltán: „Sumo, sumo visola si”. Erdő, erdő, de magos vagy. Dusnoki népdalok. Kalocsa 2000. 152. 19 FEHÉR Zoltán: Elment az öreg géppuskás is. (Hodován Jóska bácsi halálára) Kalocsai Néplap 2001. ápr. 5. 20 Ua., mint a 19. jegyzet.
