Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Muhel Gábor: A hagyományvesztés identitásformáló szerepe József Attila művészetbölcseletének kialakításában
53 sal és mazochizmussal kapcsolatos elgondolásainak zömét, s közvetve vagy közvetlenül hatással is volt rá, esetleg fel is használta azokat. Ennek ellenére azonban nem kétséges, hogy az alapvető fordulat a költő pszichológiához való hozzáállásában csak az Irodalom és szocializmus megírása után, vagy azzal párhuzamosan következett be, vagyis „akkor vált a költő számára univerzális érvényű eszmerendszerré a pszichoanalitikus elmélet, amikor saját magán is kipróbálta – eredetileg gyógyulási és önismereti szándékkal, majd új világszemléleti modell és költői technika reményében – a pszichoszomatikus betegségek kezelésére is alkalmas lélekelemző terápiát. Mindaddig – hiába ismerte alaposan a szakirodalmat – a tan nem hatott rá olyan intenzíven, hogy átalakítsa világszemléletét, 1930-ig írt cikkeiben pedig kimondottan lélektanellenesnek mutatkozott.”40 Nem lehet elégszer hangsúlyozni azonban, hogy József Attilánál „az antipszichologizmus nem a pszichológia, hanem a pszichologizmus elutasítását jelenti”. 41 Az 1920-as évek második felében még a pszichológiát a természetfilozófia felől kísérelte meg értelmezni, és lényeges, hogy szándékában állt le is doktorálni. Ezen intenciójára Espersit János a következőképpen emlékszik: „Párizsban is eltöltött [ti. József Attila] egy esztendőt, az egyetemre is beiratkozott, de hogy ott miből és hogyan élt, arról nem tudunk, s erről nem szívesen beszél. Párizsból Budapestre jött az egyetemre, s itt iratkozott be. Most a doktori disszertációján dolgozik.”42 Mindezt a memoár szerzője magától József Attilától tudhatta. Demjén József szintén arról tudósít, hogy a költő „órahosszat magyarázta, hogy még a legkönnyebb versei is mennyire összetett nyelvi, testi, lelki és világnézeti folyamatok végső képletei, – hogy a költemény »soha nem folyik magától, mint valami kerge patak« – hanem készül, tudatosan, az ízlés és eleve éles vésői vágják ki a formátlan anyagból. Mindig meg szerette volna érteni, hogy a jó vers milyen folyamatok eredménye: gondolom, ez a vágy vitte rá, hogy összeszedje a tanulmány anyagát, amelynek egyik fogalmazása fölé ezt írta: »A művészet metafizikája«.”43 A pesti egyetemen a filozófus Pauler Ákos hallgatója volt, amit ez időben papírra vetett írásainak erős Pauler-hatása is jól mutat. Több, mint valószínű ezért, hogy a szakterületileg is illetékes professzor, a doktoráltató is Pauler Ákos lett volna. (Az egyik melléktárgy vizsgáztatójaként az irodalomtörténész Horváth János jöhetett szóba.)44 Pauler Ákos viszont „a természetfilozófia fogalmának és feladatainak szentelt doktori értekezése a pszichológiában középponti filozófiai diszciplínát látó Wundt erős hatását mutatja.”45 Széchenyi Ágnes szerint viszont „Wundtnak a korban közismert – és magyarul is hozzáférhető, mert már a 19. század utolsó harmadában magyarul is megjelent – tétele még úgy szólt, hogy a pszichológia a tudat tudománya: azaz a tudatos tapasztalatok tudománya, és az ő kutatása az alacsonyabb rendű mentális folyamatokat, pl. az érzékelést és érzést vizsgálta a fiziológia módszereinek alkalmazásával. Az alkotás folyamatát pedig a kulturális pszichológia tárgykörébe utalta. Tőle tehát korábban nem szerezhetett a továbblépéshez döntő iniciatívát József Attila, hacsak nem a DialektischerMaterialismus und Psychanalyse (1929) című Wilhelm Reich-kötet magyar kritikai visszhangjából, ha magához a könyvhöz nem jutott hozzá.”46 Mindazonáltal József Attila könyvtárának is részét képezte 40 Valachi Anna: Szóra bírt, hallgatag mélységek. József Attila és a pszichoanalízis. = Forrás, 2005/4. sz. (= http://www.forrasfolyoirat.hu / 0504 / valachi.html) 41 Farkas János László: Logika, de. = Világosság, 1999/12. sz. 65. 42 Kortársak József Attiláról I. kötet. (Szerk. Bokor László.) Akadémiai. Bp. 1987. 150. 43 Kortársak József Attiláról II. kötet.1938–1941. (Szerk. Bokor László. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Tverdota György) Akadémiai. Bp., 1987, 1423. 44 Lengyel András: A doktorandusz József Attila = Forrás, 2005/4. sz. 63–64. 45 Perecz László: Magyar filozófiatörténet. In: Boros Gábor (főszerk.): Filozófia . Akadémiai, Bp., 2007, 1165. 46 Széchenyi Ágnes: Nagyszabású portré egy ellenzéki marxista gondolkodóról. = Literatura, 2018/4. sz. 454.
