Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 10. szám - Bíró-Balogh Tamás: Kísérlet egy József Attila-dedikáció megfejtésére

40

3.

Hogy pontosan milyen verseket is mutatott a fiatal költőjelölt József Attilának, nem tudni. Egy évekkel későbbi közlés három másik vers mellett hozza azt a bizonyosan 1929-ben született Tavaszi rapszódiá

t is, amit József Attila akár láthatott is.

13

Tavaszi rapszódia

– Megmondani –

– nem lehet – – hogy mi –

– a tavasz – – a legszebb és – – a legkegyetlenebb. – Valami új, valami friss Valami soha nem érzett Harsogd lázadása A földnek, húsnak, vérnek. – – – – Egy ordítás, ami ki akar törni Egy zokogás, ami ki akar törni. Egy nevetés, ami ki akar törni. Puha szédülés s valami belső vad fájás, Halál kivánás, vad élni vágyás S valami vajudó, kinzó változás belül,

Ami mint felszakadt seb éget S a mult tavaszból furcsa, nyers szagok,

Amik a semmiből újra visszatérnek. – – – – S az élet olyan messzi, olyan rettentőn érthetetlen. A lobogó szél, ami mámorossá verdes

A forró hidegség, ami végigbizserget Nagyon nagyon kegyetlen.

Es mégis gyönyörű Tavasz tavasz tavasz Le kell előtte térdepelni Es imádni és énekelni Egyetlen friss, soha nem érzett Lázadása a húsnak és a vérnek Forrongó, duzzadó, erjedő élet. S még valami, aminek neve nincsen, Ami csodálatos, megnevezhetetlen, Ami a bolonditó a szélben,

Ami a mély harangkongás az estben, Ami korbácsoló a reggeli szagban, Ami a kereső nyugtalanság a testben, Ami zuhog, árad, röpít, ragad Tavasz tavasz tavasz tavasz. 13 Bihari Klára: Négy vers