Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Bíró-Balogh Tamás: Kísérlet egy József Attila-dedikáció megfejtésére
36 szerzők esetében a Magyar Írószövetségtől kaptak adatokat, de a rá jutó szócikkek adatait ő minden esetben leellenőrizte, és ha lehetett, adategyeztetési céllal felhívta a még élő szerzőket is. És mivel a szerzők mégiscsak saját adataik legjobb ismerői, az adatok hiteles ségében nem volt ok kételkedni. Ez utóbbi adatsor megállásra késztet: az 1929-es iskolavégzés beleillik a dedikáció szituációjába, hiszen ha 1929 nyarának elején valaki befejezte tanulmányait Nagyszalontán, és jövőjét az anyaország fővárosában képzelte el, akkor 1929 nyarának vége felé tudott dedikáltatni Budapesten egy költővel. Azonban az adatsor önmagában is ellentmondásos, mert azt állítja, hogy Bihari Klára 12 évesen végezte el a polgárit. És persze nem oldja föl az alapdilemmát sem: dedikált volna József Attila egy 12 éves kislánynak, és ha mégis, milyen versei lehettek a mai szemmel ötödikes-hatodikos gyereknek, ami a fönti sorokat kiváltotta. Merthogy a dedikációban tényleg erről van szó: József Attila a harmadik verseskötetét „függeléknek” ajánlotta a másik versei mellé. A dedikáció azonban többértelmű. Egyrészt a gesztus nyilvánvaló: itt egy értettebb és egy fiatalabb költő kerül kapcsolatba, az értettebb pedig kedves gesztusként saját verseit a másik költészetének függelékeként definiálja, azaz a sajátját kissé degradálja, a másikét megemeli. Az viszont nem derül ki a valóban talányos mondatból, hogy milyen céllal adja: azért, mert a Nincsen apám se anyám már szóba került közöttük, és „ ez ” – ti. a kötet – örömére és kedvére való lenne a címzettnek (aki talán kérte is a könyvet), vagy éppen ellenkezőleg: a költő azért adja a kötetét a címzettnek, mert az nem ismeri az ő verseit, vagy általában a modern költészetet, és mintegy finom utalásképpen adja „okításul” – de kedvesen, függelékként – egy már létező másik, de az övétől eltérő költői munkássághoz. Akármelyik lehetőség is állt fenn, egy bizonyos: két, verseket író ember találkozott 1929. augusztus 13-án. Kölcsönös olvasásról van tehát szó: József Attila ismerte a lány verseit, és ő a kötetének ajándékozásával a saját verseinek olvasásának és megértésének lehetőségét adta meg. Amit viszont egy 12 éves gyerektől (legyen az fiú vagy lány) nemigen lehet elvárni, talán még föltételezni se róla. József Attiláról pedig pláne nem: ő bizonyosan nem 12 éves olvasókkal számolt. Ráadásul a kutatás során kiderült, hogy Bihari Klára első versei 1931-ben jelentek meg, és ugyanekkor lépett fel először a nyilvánosság előtt a Vajda János Társaság rendezvényein, többek közt Bálint György és Komlós Aladár társaságában. Tizennégy éves fiatal még éppen írhat verseket (és ha jók ezek a versek, majd szerzőjüket csodagyereknek tartják), de azt már tényleg nehéz elképzelni, hogy egy felnőtt rendezvényen vegyen részt anélkül, hogy a sajtó kiemelné radikális fiatalságát. Nem lehetetlen persze ez sem, de nagyon nem életszerű. Érdemes tehát az adatokat leellenőrizni. Az eseményeknél csak pár évvel későbbi, vagyis azokkal majdnem egykorú, Gulyás Pál által összeállított Magyar írók élete és munkái vonatkozó kötete ezt írja az írónőről: „Bihari (valódi nevén Baumann) Klára, magántisztviselő, szül. Nagyszalontán (Bihar vm) 1913. dec. 8. – Szülővárosában négy középiskolát végzett, azután Bpre ment, ahol 1940. az Ujs. kiadóhiv. tisztviselője volt.”7 Itt a születési év jelentősen eltér a későbbi lexikonokétól. Gulyás Pál külön tanulmányban, majd a sorozat nyitókötetének bevezetésében leírta, hogyan készült lexikona, mi volt az adatgyűjtés módszere: „Minthogy tervezett munkám zöme az élő írókkal foglalkozik, első dolgom az volt, hogy a M. Tud. Akadémia megbízására hivatkozva, megszerkesztettem egy általános fölhívást, melyben a publicisztikai, szép-, tudományos és gyakorlati irodalom minden művelőjét arra ösztökéltem, hogy életrajzát s irodalmi működése teljes 7 Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat . III. kötet. Bp., 1941. 316. h.
