Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Tverdota György: József Attila első két remekműve
30 hogy itt egy teljes versstruktúra kerül közel a tökéletes megoldáshoz. Csak bizonyos pontokon kellett belenyúlnia a szövegbe a Medvetánc kötet összeállítójának, hogy az gáncs talan műként felfrissítve kerüljön a közönség elé. Gyakran mondják egy költőről, hogy „megtalálta a saját hangját”. Az ilyen kijelentések megengedhetetlenül leegyszerűsítőek. Nem csak azért, mert egy költőnek több „saját hangja” lehet egyidejűleg, és ezek a hangok a pálya során többször is jelentősen megváltozhatnak anélkül, hogy emiatt a színvonalukon csorba esne. Nem csak azért, mert a stílusimitáció révén a költő legfontosabb saját mondandóit nemegyszer más költők hangján hiánytalanul el tudja mondani. Nem csak azért, mert a saját hang azonosításához más költők saját hangjait is pontosan meg kellene tudnunk határozni a megkülönböztetés végett. A „saját hang” képzete mégsem tévképzet. A Rög a röghöz több olyan elemet tartalmaz, amelyek József Attila érett korszakának jellemző szavai, fordulatai, megoldásai lesznek. Ilyen az eredeti cím, azaz voltaképpen a vers kezdő szavai: Jöjj testvérkém. A szerel mi partnert, akivel alkonyi sétát tesz, meglepő szóval, a testvér kicsinyített változatával szólítja meg a lírai én. A gyöngéd megszólításra a szerelmi líra ezernyi változatot dolgozott ki, de a „testvérkém”-et nem sorolhatjuk a közkeletű megszólítások közé. A szóválasztásnak lehet életrajzi magyarázatot adni. A fiatal költő szinte testvérének érezhette pártfogója lányát: „Úgy volt ott, mint egy testvér” – vallotta maga Espersit Mária. A szóválasztásával József Attila mégis átlépett a konvencionálison a személyes irányában. Ez a megoldás később is előfordul, az egyik Vágó Mártához írt szerelmi versében: „Mért nem ikertestvérem levél?” Egy másikban Márta édesanyjához fordul, így: „szülőcském, fillérem aranyja, / mennyezetemnek édesanyja.” A vers végleges címe: Rög a röghöz a rögnek a vers szövegében végrehajtott esztétizá lását emeli ki: „Egymás mellett mi is rögök vagyunk most, / minket a gyönge, friss vetés szeret” . Ez a két sor azonban csak a végleges változatban olvasható. Az 1923-as variánsban a rög még „csak” áterotizálódik : „S a rög a röghöz csókosan tapad” . A „csókosan” „rámenős”, a fiatal József Attilára jellemzően vehemens megoldását – ahogy erre Szabolcsi jogosan figyelmeztet – a Medvetánc ban olyan változat foglalja el, amely a [Magad emésztő...] és az Eszmélet 4. verse determinizmus-tapasztalatának birtokában fogalmazódott meg: „és röghöz szorul a rög és tapad”. A rög, a megszilárdult, alaktalan földdarabka képzetének is lett folytatása József Attila érett költészetében, „göröngy” változatban, a Gyöngy című versben: „Halovány bár a göröngy, / ő is csámpás barna gyöngy; / a barázdák fölfüzik, / a bús földet díszitik.” A barázda képzete is felmerül az 1923-as versben (annak 1934-es változatában): „bennünk a föld barázdát rejteget”. A „rög” szó 1923-ban csírájában tartalmazza a „barázda” és a „zöldellő friss vetés” képzetét, s a csira később szárba is szökkent. A „gyönge, friss vetés” már a Színház és Társaság 1924-es újraközlésében, a „barázda” csak 1934-ben. Szinte szükségszerűnek érezzük, hogy a versben felbukkant József Attila kulcsszava, amellyel érett költészetében a ritka boldog állapotokat érzékeltetni szokta: a „ring” szó: „Fészkében ring a száz ujjongó fecske” , illetve az oszcilláló, cél nélküli harmonikus mozgás képzete, amely több szinonimában is testet ölthet. Itt „reszket” változatban for dul elő: „Reszket, mint ujjunk, mind a levelecske” . Talán a gyöngéd kézfogás igen finoman erotikus megfogalmazása. A jelenség a Harmatocska című versben tanulmányozható a leggazdagabban: „Guggolva ringadoz,... Hegyek párája rezg... zümmögve, mint a rét... s reszketek, mint a fű”. De idézhetjük a Ringató című verset is. A ringatás egyszerre a csecsemő boldog állapotának visszaidézése és a szerelmi együttlétre utaló képzet. A Medvetánc változata bízvást építhetett az 1923-as variánsra. Csak az „ujjongó” -t kel lett helyettesíteni a pontosabb és tárgyszerűbb „cikázó” jelzővel: „Fészkében ring a száz cikázó fecske”.
