Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Tverdota György: József Attila első két remekműve
29 Tverdota György József Attila első két remekműve Rög a röghöz A többéves erőfeszítések 1923 tavaszán juttatták el József Attilát első, teljes értékű remekművéhez, a Rög a röghöz című, a(z elsősorban Juhász Gyulától tanult) kétsorosok ból felépülő vershez. A remekművet a sikeres szép versektől egy láthatatlan határvonal választja el. A remekmű születése nagy költői tudást feltételez. 1923 tavaszára a költő technikai tudása készen állt ilyen kiemelkedő alkotások létrehozására. Ha pillantást vetünk az általa válogatott verseket tartalmazó Medvetánc kötet első darabjaira, láthatjuk, hogy 1934 őszén mely korai költeményeit tartotta sikereseknek, életműve teljes értékű darabjainak. Ítéletével egyetérthetünk. A korai korszakából A jámbor tehén, az Éhség , a Tanulmányfej, a Névnapi dicséret, az Útrahívás és a Sacrilegium tartoznak a kiváltságos választott művek közé. A sor még kibővíthető lett volna A bánat és az Ad sidera című versekkel. E költemé nyek valóban méltó színvonalon képviselik fiatalkori költészetét. Mégis, innen vannak azon a határon, amely elválasztja őket az életmű csúcsteljesítményeitől, a remekművek szűkebb körétől. Az 1923 első félévének termésében feltűnő művészi sikertelenségek már nem a pályára történő felkészülés ügyetlenségei, nem járatlanságból eredő gikszerek, hanem részben az ízlés megbicsaklásai, részben egy költői paradigma, a szépségkultusz túlérettségének tünetei voltak. A felsorolt költemények viszont azt mutatják, hogy legjobb teljesítményeivel a fiatal költő felülmúlta a Szépség koldusa átlagos színvonalát. A Rög a röghöz kiemelését e sorból azért tartjuk fontosnak, mert jól szemlélteti a fiatal József Attila jellemző vonását: hamar képessé vált remekművek előállítására, de egy-egy ilyen csúcsteljesítmény után visszalépett a jeles, sikeres, de ezt a kivételes magaslatot elérni nem tudó szintre. Sőt, nemegyszer a középszerűség szintjére is visszazuhant. Ez a küzdelem a csúcsok meghódításáért még évekig folyt műhelyében, és még sokáig csak egy-egy versben volt képes átlépni a bűvös határt. A Rög a röghöz is abban a formájában tekinthe tő remekműnek, amelyet a Medvetánc kötetben ért el. A végleges és a korábbi változatok összehasonlításával bepillantást nyerhetünk abba a folyamatba, amelynek révén a kiváló vers remekművé válhat. A versről Szabolcsi Miklós részletes elemzést közölt a Fiatal életek indulójá ban, ami a szerző legérzékenyebb versértelmezései közé tartozik. A teljes körű elemzés helyett itt beérhetjük azzal, hogy a kiváló versből remekművé történő metamorfózis folyamatát érjük tetten. Annál fontosabb figyelmünket a tű fokára összpontosítanunk, mert nem a Rög a röghöz az egyetlen korai szöveg, amelyben az érett költészet tökéletes megfogalmazásai szunnyadnak. Legtöbbnyire ezek a korai megelőlegezések csak egy-egy szövegrészletet érintenek. Az Espersit Mária-ciklusnak ez a darabja abban különbözik az ilyen esetektől,
