Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Biró Zsombor Aurél: Csendes gyerek
23 Csak azt nem értem akkor, hogy miért nem lehetek színötös, hogy miért kell magáznom őt a suliban, meg miért van az, hogy amikor bejön az osztályba, hangosan köszön mindegyik faszfejnek, a lányokkal lepacsizik, a srácoknak összeborzolja a haját, aztán eldumálgat a Rónayval Szent István egyházszervező munkájáról, csak hozzám nem szól egy szót se, pedig én vagyok a fia, nem az a köcsög, stréber Rónay. Az öcsém bevár az előcsarnokban, mélyet szívok a klórszagú levegőből. Ötkor itt, mondom neki, ő meg bólint, és mutogat valamit, de én elindulok az öltözőbe, nekem hiába mutogat, nekem hiába hisztizik, úgyse megyek el többet abba a szaros jelsuliba, nem fogom még egyszer végignézni, ahogy apám beül mellé a padba, és egész óra alatt simogatja a hátát. Sietek előre a szekrények között, a csapattársak az öltöző végében ökörködnek, a Czigler próbál seggbe csapni mindenkit a papucsával, a Kardos a Szekeressel parasztgameboyozik, a Topi meg csébécséket osztogat. Levágódom a Kardos mellé a padra, szevasz, Kisgubacs, vigyorog, és belebokszol a vállamba. Ismeri apámat, ő kente rám ezt a becenevet, rohadtul utálom, mégse szólhatok érte, mert a Kardosnak ugyan tele van a pofája ragyával, de egyedül ő ússza egy nulla öt alatt a százat, és ezért mindenki tiszteli. Még a Nyenye bá is bírja, pedig a Nyenye bá nem bír senkit, ő már a legelső edzésünkö n olyanokat mondogatott nekünk, hogy nem fog belőlünk pólójátékosokat nevelni, ahhoz még kis pöcsök vagyunk, az ő feladata csupán faszokat csinálni a pöcsökből, nagy, véreres faszokat, amik keményen megbasszák majd a Fradit meg a Vasast. Férfiak lesztek, mire végzek veletek, bólogatott, aztán pofázott még erről egy darabig, egy férfi soha nem bőg, soha nem hisztizik. Lábujjközös papucs volt rajta, lyukacsos zokni, kamu Adidas nadrág, emlékszem, amikor először becsattogott az öltözőbe, arra gondoltam, vajon mit szólna ez az ember, ha meglátná apámat, ahogy görnyedt háttal magyaráz a tábla előtt az osztálynak. Dupla nadrágot veszek, az öreg azt ígérte, ma labdázunk. Három! kiált fel győzedelmesen a Kardos, az öklét rázva felugrik, a Czigler meg odalép mögé, és rácsap a seggére. Elnémul az öltöző, a Kardos megfordul, kemény az arca, négyszáz pillangó, mondja, és a többiek ugranak egyből, kitolják a padokat oldalra, leterítenek egy lila köpenyt a fal mellé. A Czigler nem mer ellenkezni, lefekszik hassal a törülközőre, és úszni kezd a földön. Két kézzel húzza magát, csikorog a csempe a tenyere alatt, a falnál megáll szusszanni egyet, milyen for duló ez, tesókám, röhög a Topi. A negyedik hossznál jár, amikor felbukkan az öcsém a szekrények között, törülközővel a vállán sétál ki a medencéhez, de most megtorpan. Kikerekedik a szeme, elkezd nekem mutogatni, de úgy teszek, mintha nem látnám, mit hadonászik ez a fasz? kérdezi tőlem a Topi, én meg vállat vonok, biztos valami nyomorék, mondom jó hangosan. Az öcsém megrázza a fejét, és továbbmegy, a Czigler beér a falhoz, dülöngélve feltápászkodik. A csöcsét pirosra dörzsölte, a térdét véresre horzsolta a padló, ne haragudj, mondja a Kardosnak, ő pedig bólint, ad egy taslit az arcára, és megenged egy apró, nagyvonalú mosolyt. Hátul edzünk a harminchármas medencében, az öcsémet figyelem bemelegítés közben, az egyes pályán tempózik az úszókkal. Tiszteletem! üvöltjük kórusban a Nyenye bának, a Kardos már ugrik is a medencébe, elrugaszkodik
