Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Tőzsér Árpád: Joseph Grand naplója (vers)
11 Tőzsér Árpád Joseph Grand naplója Albert Camus Pestis című regényének elveszett változatából Úgy kezdődött, hogy a várost ellepték a pestis előhírnökei, a fertőzött s fertőző patkányezrek. Aztán később az emberek is sorra kerültek. A temetkezési vállalat emberei pedig bizonyos idő után ugyanolyan közönyös arccal hordták ki a bűzölgő, tályogos holttesteket (a hevenyében összetákolt koporsókban) a városi temetőbe, mint korábban a szemetesek a ládákba gyűjtött döglött patkányokat a szemétlerakókba. S tartott a pokol néhány hó híján egy esztendeig. Most fekszem emeleti szobámban, egy tábori ágyon (régi ágyamat itthoni karanténom, majd hirtelen gyógyulásom után Tarrou, az ápoló és Rieux doktor elégették), s felváltva tanulok latinul (így könnyebben belátom a francia szavak belső tereit) s formálgatom készülő regényem első mondatát: „Egy szép májusi reggel egy karcsú amazon...”, nyelvfosztott számba, laza protézis, visszacsusszan az elhajlott deklináció. Tudom: a két határozatlan névelő legalább annyira zavaró, mint a pestises beteg leletében a normális hőmérséklet (Panloux atya halt meg így, láztalanul), de számomra a névelőnél ma már fontosabb, hogy amazonom emlékezetébe is visszataláljon a Bois-i virágzó fasor. Emlékszem, kezdetben, az elkülönítésre kijelöltek s halottak összeírását milyen szenvtelen arccal, szívvel, puszta hivatali teendőként végeztem: X utcában ennyi beteg, Y utcában annyi halott. Csak a névsort magát, s nem a halálra ítéltek s halottak sorát láttam. Megvolt Szeretettel köszöntjük a nyolcvanöt esztendős költőt. (A Szerkesztőség)
