Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Kötter Tamás: A gyilkolás mestersége
4 Kötter Tamás A gyilkolás mestersége Az oroszok egész délelőtt intenzíven lőtték a falut és a környékét. Néhány ház találatot kapott, kigyulladt, és fekete füsttel égett. Dél körül megszűnt a bombázás, de a tüzérségi gránátok szürkésfekete vízszintes csíkjai még hosszú percekig látszottak a levegőben. Molnár hadnagy a páncéltörő ágyút a falu egyik szélső házának előkertjében állította fel, egy léckerítés mögött; álcázásul frissen vágott faágakat tűztek elé a földbe. Az orosz állások, jó ötszáz méterre, egy lankás, a faluval párhuzamos dombvonulaton húzódtak. A tankjaik egyelőre nem mutatkoztak. Amikor az orosz tüzérség elhallgatott, az ágyú személyzete kimászott az árokból, amelyet a bombázás ellen védekezésként ástak a fegyver mellett. – Készüljenek! – adta ki a parancsot a katonáknak Molnár, miután úgy-ahogy leporolta az egyenruháját. – Hamarosan kezdődik a tánc. – Gondolja, hogy támadni fognak? – kérdezte az egyik társa, miközben szeméhez emelte a távcsövét. A tisztet Pálffynak hívták, zubbonyán a tüzérek skarlátvörös hajtókáját viselte, rajta két aranycsillag jelezte főhadnagyi rangját. Pálffy nem volt tagja a páncéltörő ütegnek, a hadiakadémiáról vezényelték ki „harctéri tapasztalatgyűjtés” céljából. A főparancsnokság azt akarta, hogy a vezérkari képzésben részt vevő tisztek a szolgálatuk megkezdése előtt szagoljanak egy kis puskaport. Az volt a hadvezetés elképzelése, hogy az így szerzett tapasztalatot majd felhasználják az otthon maradt csapatok kiképzésénél. Mindenkit az eredeti fegyverneméhez osztottak be, így került Pálffy Molnár ütegéhez. Egy hete érkezett, egyenesen Budapestről, hogy csatlakozzon a Don felé törő 2. Magyar Hadsereg 9. hadosztályának csapataihoz. Ez volt az első eset a megérkezése óta, hogy az alakulatuk szovjet ellenállásba ütközött. – Kizárt dolog, hogy a tüzérségük csak a semmiért pazarolja a lőszert – felelte Molnár, és ő is a szeméhez emelte a távcsövét. Békés szemlélődésüknek figyelmeztető jelzés vetett véget, két vörös rakéta repült sziszegve az ég felé: ez volt az egyezményes jel orosz támadás esetére. Az ágyú kezelőszemélyzete parancs nélkül is tudta a dolgát, azonnal elfoglalták a lövegpajzs mögött a harci állásukat. – Húzódjon fedezékbe! Ez most meleg lesz – mondta a hadnagy Pálffynak, és miután vetett még egy pillantást a távcsövön keresztül a harcmezőre, ő is elfoglalta helyét a kerítés mögött.
