Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Siflis András festményei
83 Mindennek a következménye, hogy Siflis műveiben mindenkor megtalálható legalább egy zavarba ejtő pont: érzékelhető/látható általuk az a művészet előtti pillanat, amelytől a normákat szem előtt tartó, rutinjukra és szocializáltságukra adó festők tartózkodni szoktak. Hogy a teremtés kezdő állapota kiemelésének az igénye miként alakult ki és miért válik emblematikusan fontossá, hogyan tudatosul a művészeten kívülről érkező jegynek a megjelenítése, kompozíció szervező hatásának használata mikortól válik programmá, arra a mély – nyilván lélektani, alkotástani és művészetelméleti – elemzés nyújt választ. Tartalmilag – s egyben megformálatlanságuk által – súlyosak ezek a minden esztétikai megfontolásoktól mentes, kiindulási helyzetet rögzítő pontok, nem véletlen, hogy Sebők Zoltán idejekorán jelezte a létüket. (Mint amikor Isten ujja megérinti Ádám ujját, s a két mutatóujj közt kiformálódik a pont.) Nem hasonlatosak a gyerekfirkákhoz, Siflis ákombákomjait nem köti semmi a látvány értelméhez, nincs benne sem célszerűség, sem artisztikusság. Mint mondat elején a nagybetű viszonya az artikulált mondat betűsorához, olyan a viszony az esetlen festékanyag-nyom és a megvalósított kép között. Mint a Teremtés könyve első két fejezetében írták – „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borí totta a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt” –, olyan ártatlan, egyszeri érintést követő ez a folyamat. De, mint tudjuk, ez mitológiai értelmezés, de azon értelme mégis megemlítendő, miszerint az ilyen megfontoltságok, céloktól mentes kezdet nem lehet más, mint végtelenül ártatlan és a jövőtől érintetlen, hótiszta mozzanat. * A pálmafa pálmafa-sziluett, a hajó hajórajz és az ember alakú folt nem ember, hanem emberi alakban testet öltő folt. Mellékes, hogy a hajórajz megidézi a hajót is, hiszen a vízi közlekedési eszközhöz fűződő képzetek visszatalálva a képzetet kiváltó centrumba, a hajórajz minőségeihez csatlakoznak, s képidegen jelentések nem robbantják szét a képet. Imitációtól, a síktól idegen dimenziókra utalásoktól jóformán mentes világ Siflis Andrásé. A művészetében megjelenő kulturális kódok, civilizációs tárgyak, antropomorf tartalmú jelek önmagukon túlra nem ömlenek el, megelégszenek a maguk képi jelenlétével. Ritka következetességgel alkotott univerzum ez, amelynek törvényei hamisságok és esztétikai elvárások nélkül, természetüket beteljesítő módon, vegytisztán érvényesülnek.
