Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Vajna Ádám: „Annyit írok le, amennyit szükséges” (Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus)
84 Vajna Ádám „Annyit írok le, amennyit szükséges” Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus Bár az őket körülvevő társadalom, szociális hátterük, pályaképük , nyelvük, irodalmi közegük különbözik, egy dolog mindenképpen összeköti a 1929-es születésű dél-norvégiai Kjell Askildsent és az 1938-as születésű északnyugatamerikai Raymond Carvert: mindketten elsősorban a novelláiknak köszönhetik irodalmi pozíciójukat. Az 1953-ban debütált Askildsent az egyik legfontosabb kortárs norvég íróként tartják számon, neve rendszeresen ott van a fogadóirodák norvég Nobel-esélyesei között, Jon Fosse és Karl Ove Knausgård mellett. Bár regényei is jelentek meg, leginkább a norvég novellairodalom megújítójaként hivatkoznak rá, ebben a megújításban pedig komoly szerepe van a legtöbbször minimalistaként definiált megszólalásmódjának. Raymond Carver első könyve csupán 1976-ban jelent meg, de már a 60-as évek elejétől kezdve publikált. Az ő másik műfaja a vers, de egyértelműen a novelláinak köszönhetően vált kora egyik legmeghatározóbb amerikai, és mondhatni, világirodalmi szerzőjévé. Neve szinte elválaszthatatlanul kapcsolódott össze az amerikai minimalizmussal, amelynek minden kétséget kizáróan ő a legismertebb képviselője. Kettejük novelláinak összevetésével több kapcsolódási pont is felfedezhető Askildsen és Carver prózája között, ez pedig végeredményben oda vezet, hogy egy nem amerikai szerzőt is nyugodt szívvel olvashatunk az USA irodalmát többé-kevésbé behatárolható időkeretben meghatározó jelenség, az ameri kai minimalizmus felől. Fontos azonban leszögezni, hogy Askildsen, Carver vagy más itt előforduló szerzők nem kizárólag minimalisták, és nem írható le feltétlenül minden írásuk ezzel a fogalommal. Az irodalmi minimalizmus „A lényeg, hogy a » minimalizmus « nem jó kifejezés” . 1 A kijelentés, amely a fogalom pontatlanságát kifogásolja, Kim A. Herzinger tollából származó, a témáról szóló egyik legmérvadóbb esszében olvasható, amely a Mississippi Review minimalista prózának szentelt számát nyitja. Az 1985-ös folyóiratszámot vendégszerkesztőként jegyző Herzinger még bízik abban, hogy talán később akad majd egy jobb 1 Kim A. Herzinger, „Introduction: On the New Fiction”, Mississippi Review 14, 1–2. sz. (1985): 7–22, 9.
