Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Falusi Norbert: A megsebzett Föld története (Történettudomány és ökológia)
233 Az antropocén-narratíva szerint szükséges: 1) az emberiséget a Föld felszínét formáló erőként elismerni; 2) nem egyszerűen a természet- és társadalomtudományok kapcsolatát kell újraértelmezni, hanem a történelmet, a modernitást és emberi mivoltunkat is. A természet egyre szorosabb összefonódása a társadalommal vitathatatlan, és a klímaváltozáson kívül az ökoszisztémák számos egyéb átalakulása is az emberi hatásra vezethető vissza. Az antropocén elnevezést az 1980-as években Eugene F. Stoermer ökológus alkotta meg, amit a köztudatba Paul Crutzen Nobeldíjas légkörkémikus vezetett be a Nature hasábján (Geology of mankind , 2002). Az új kor, másképpen az „Ember kora” az ipari forradalom kibontakozásával hozható összefüggésbe. Crutzen 2002-es cikkében azt írja, hogy a James Watt-féle gőzgép feltalálása jelenti az új korszak kezdetét. A javasolt kronológián belül fordulópontként jelenik meg a szén-dioxid koncentrációjának egy bizonyos szint fölé való emelkedése, illetve a már említett nukleáris fegyverkísérletek és az atomenergia felhasználása során létrejött végtermékek kedvezőtlen hatásai is. Az ökológia történetében a 20. század kiemelkedő fontosságú évszázad, mert temérdek jelentős változást hozó folyamat gyorsult fel drasztikus sebességre. Maguknak a folyamatoknak a többsége nem új keletű, mint a fák kivágása, a bányászat, a haszonnövények termesztése vagy a vadászat. A modern korban azonban rövid idő alatt sokkal többet és gyorsabban tettük ezeket, 1945 óta pedig a nagyságrendek megsokszorozódtak. Az utóbbi két évszázad eseményei (ugrásszerű népességnövekedés, urbanizáció, fosszilis energiahordozók mértéktelen kiaknázása, víz- és légszennyezés stb.) elegendők voltak ahhoz, hogy olyan változások menjenek végbe a bolygónkon, melyek visszafordíthatatlanul megváltoztathatják a Föld jövőjét.10 A legelterjedtebb magyarázat tehát a klímaváltozás okairól az, hogy az imént felsorolt drasztikus folyamatokat az emberi tevékenység okozza. Ezért terjedhetett el az antropocén fogalma, ami azt jelzi, hogy az ember geológiai tényezővé lépett elő. Ezzel a nézőponttal azok sem vitatkoznak, akik az antropocén határairól és annak fogalmi hiányosságairól vitáznak, csak máshová teszik a hangsúlyt: a kapitalista gazdaság által használt „Négy Olcsó Erőforrás” válságára. Andreas Malm és Jason W. Moore azt javasolják, hogy az antropocén-narratíva helyett pontosabb megfogalmazás jelenünkre a kapitalocén , ugyanis a kapitalizmus olcsótermészet-stratégiája kimerülőben van. (Antropocén vagy kapitalocén vita összefoglalását lásd később.) 10 John Robert McNeill: Valami új a nap alatt. A huszadik század környezettörténete. Ursus Libris Kiadó, Budapest, 2011, 21–36.; Andreas Malm – Alf Hornborg: Emberi tényező? Az antropocén narratíva kritikája. FORDULAT. Társadalomelméleti Folyóirat, új folyam, 2019/1. 25. szám, 5-16.
