Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István „apokrif” költészete

65

Borsodi L. László

Baka István „apokrif” költészete

1

A Tájkép fohásszal című költői testamentumból kimaradt versekről

Baka István élete utolsó esztendejében, 1995-ben szerkesztette meg korábbi versesköteteiből

2

, azok ciklusaiból az általa teljesnek, véglegesnek és lezártnak tekintett,

ugyancsak ciklusokból álló, költői testamentummá (újra/át)rendezett poétikai életművét,

a Tájkép fohásszal című könyvet, amelynek geneziséről Bombitz Attila a következőket írja: „A

Magdolna-zápor

(1975), a

Tűzbe vetett evangélium

(1981), a

Döbling

(1985) válogatott versei,

valamint a

Döbling

után írt versek alkotják, új cikluselosztás szerint, az

Égtájak célkeresztjén

(1990) reprezentatívnak tekinthető kötetét. Baka válogatásában és újabb cikluselrendezésében a már posztumusz

Tájkép fohásszal

(1996) ezt az utóbbi metszetet veszi alapul,

néhány korábbi vers felvételével (

Megtalált versek

ciklus), tematikus átrendezésével, valamint annak az 1990 után publikált három kötetnek a teljes, ciklusba rendezett közlésével,

sőt azokon túlmutató újabb versekkel

(Március, Tavaszvég, Toldi, Üzenet Új-Huligániából)

,

amelyek költészetének csúcsát jelentik. Ez a három kötet a

Farkasok órája (1992), a

Sztyepan

Pehotnij testamentuma

(1994) és a

November angyalához

(1995).”

3 A kötet végén olvasható

szerkesztői jegyzet szerint Baka „

összegyűjtött versei számítógépbe gépelésével a Csak a szavak című versig jutott el, a további munkát súlyosbodó betegsége lehetetlenné tette. A tervezett kötet tartalomjegyzékét azonban előre kinyomtatta, és kézzel a jegyzék végére

írta utolsó verse

(Üzenet Új-Huligániából)

címét.”

4 Így a kötet anyagának összeállítását

ugyan a költő özvegye fejezte be, de ismert a szerzői szándék, melyek azok a versek,

amelyeknek a Csak a szavak után még helyük van a könyvben. Eszerint Baka az utolsó,

az Új versek című ciklust alkotó műveknek a

Március

, a

Tavaszvég

, a

Toldi

és az Üzenet Új-Huligániá

ból című költeményeket tekintette. Csordás Gábor azonban

két olyan verset

is felvett a kötetbe, amelyek a költő által elkészített tartalomjegyzékben nem szerepelnek.

1 A tanulmány egy hosszabb lélegzetvételű értekezés (

Baka István „apokrif” költészete. Ami a Tájkép fohásszal. Versek 1969-1995 című

gyűjteményes kötetből kimaradt

) első része a Baka István által kanonizált, a

Tájkép fohásszal című kötetben (Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996) véglegesített költészetnek és az

Összegyűjtött versek

ben (Kalligram Kiadó, Budapest, 2016, szerkesztette, a szöveget gondozta: Bombitz Attila) közreadott korai verseknek a dialógusáról, az utóbbiakban felfedezhető „poétikai jelekről” mint az

érett Baka-költészet előzményeiről.

2 

Magdolna-zápor

, Magvető Kiadó, Budapest, 1975;

Tűzbe vetett evangélium

, Szépirodalmi Könyvkiadó,

Budapest, 1981;

Döbling

, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985;

Égtájak célkeresztjén

.

Válogatott

és új versek

, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990;

Farkasok órája

, Tolna Megyei Könyvtár –

Szekszárd Város Önkormányzata, Szekszárd, 1992;

Sztyepan Pehotnij testamentuma

, Jelenkor Kiadó,

Pécs, 1994;

November angyalához

, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1995

3 

Bombitz Attila:

Sztyepan Pehotnij feltámadása

.

Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához

,

Forrás, 2009/12., 50–64., itt: 52.

4 

Csordás Gábor:

A szerkesztő jegyzete

,

in: Baka István:

Tájkép fohásszal. Versek 1969–1995

, Jelenkor Kiadó,

Pécs, 1996, 327.