Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Vjacseszlav Kuprijanov: Odüsszeusz éneke; Ez a nép; Megélhetési minimum (Soproni András fordításai)
67 Vjacseszlav Kuprijanov Odüsszeusz éneke Feleségemnek, Natasa Rumarcsuknak Midőn hajóm kiköt a partnál, Velem együtt partra száll az énekem, Melyet addig csak a tenger hallgatott, Ahol versenyre kelt a szirének csábdalával. Csak nedves magánhangzók lesznek benne, Amelyek ekképp hangzanak, ha lefordítjuk A hányattatások nyelvéről a kikötő nyelvére: Szeretlek téged a tengeri sirályok rekedt kiáltásával, A Prométheusz májának szagára repülő sasok vijjogásával, A tengeri teknős ezeréves hallgatásával, A polipcsápok pantomimjával, Amelytől égnek állnak a vízinövények. Szeretlek téged tengerből kiszállott egész testemmel, Minden folyójával, az Amazonas és a Mississippi mellékágaival, Minden sivatagjával, amelyek tengernek képzelik magukat. Hallod, amint homokjuk lepereg kiszáradt torkomon. Szeretlek téged teljes szívemmel, tüdőmmel és szemem bogarával, Szeretlek földkérgemmel és csillagos égboltommal, A vízesések zuhogásával és az igék igézetével, Szeretlek a hunok európai hadjáratával, A százéves háborúval és a tatár-mongol igával, A Spartacus-felkeléssel és a Nagy Népvándorlással, A Sándor-oszloppal és a pisai ferde toronnyal, S a Golf-áramlat igyekezetével, hogy fölmelegítse az Északi-sarkot. Szeretlek a gravitáció törvényének betűjével, És a halálos ítélettel, A halálos ítélettel, melynek módja: örök zuhanás Feneketlen Bermuda-háromszögedbe.
