Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Joszif Brodszkij: Laguna; Karácsonyi csillag; Menekülés Egyiptomba (2) (Soproni András fordításai)

65

Karácsonyi csillag

Vad téli hidegben, a tájon, ahol gyakoribb a nap,

a forró, a fagy hidegénél, és hegynél a sima lap,

barlangban Kisded született, aki lészen a Megváltó,

pustolt, ahogyan sivatagban pustol télen a hó. Óriási volt neki minden: anyamell, ökör, szamár,

s a három bölcsek: a Gáspár, Menyhárt és Boldizsár,

és mind az ajándék, amit neki hoztak azok,

Egy pont volt ő csupán. És a csillag is az volt: egy pont.

Figyelmesen, rebbenéstelenül, a ritka fellegen át, a jászolra s a gyerekre vetette fénysugarát,

mélyéből a nagy Egyetemnek, a távoli Földre alá,

nézett a barlang ölére. Az Atya nézett Reá.

Menekülés Egyiptomba (2)

A barlangban (bármilyen is: fedél! a négy szobafalnál többet ér!)

meleg volt hármuknak éjszaka, köröttük szalma és rongy szaga.

A fekhelyük zizegő szalma volt, a vihar odakünn homokot sodort,

s felidézve, ahogyan a szél söpör, mocorgott benn a szamár s ökör.

A Mária csendben imádkozott, és József nézte a lángokat.

A Kisded, mivelhogy cseppnyi volt, nem csinált mást, csak szundított. Mögöttük a nap a veszélyeivel, A Heródes fenyegetésivel,

menekülve a hadtól, védtelen – S közelebb egy nappal a végtelen.

Oly békésen telt el az éjszaka. A füst az ajtón át szállt tova.

A barlangban mindenki csendbe’ volt, a szamár (vagy ökör) néha fújt nagyot.