Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Joszif Brodszkij: Laguna; Karácsonyi csillag; Menekülés Egyiptomba (2) (Soproni András fordításai)

64

X

A köpenyes test, oly szférák lakója,

hol Sophia, s három híres lánya, a Hit, Remény, Szeretet se lát

jövőt, bezzeg jelent, hiába

fanyar sok ebré s goj csukácska csókja, s a városé, hol a láb

XI

nem hagy nyomot – miként a sajka

a víz színén, bezárul tatja mögött a tér, a hullámtarajú –

nem hagy nyomot, ilyen e város,

hol minden tér tág, mint az „áldás”, s az utca szűk, akár a „bú”.

XII

Tornyok és kupolák, árkádok,

oszlopok, hidak, faragások. Emeld a magasba tekintetedet

a kőoroszlán mosolyára,

a bástyán, melynek szél a ruhája, időtől övezve, árok helyett.

XIII

A San Marco, éjjel. Férfi, gyűrött

az arca, mint az ujj, ha gyűrűd lehúzod; látszik: tétova,

nyugalomtól ölelten, körmét rágva, mereng a „seholse” távolába,

hol az ész elidőzhet, a szem soha.

XIV

Túl seholon, a véges végen

– a feketén, fakón, talán fehéren – kell, hogy legyen egy tárgy, dolog,

vagy test. Horzsolt korunkban mentség:

a fénysebesség – a látássebesség, akkor is, ha a fény halott.