Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Joszif Brodszkij: Laguna; Karácsonyi csillag; Menekülés Egyiptomba (2) (Soproni András fordításai)
63 V Így élsz ezután is. A grappalángot kancsód halott vizével oltod, keszeget csipegetsz, és nem ludat, hogy jóllakasson ünnep este húros gerincű ősöd teste, Megváltónk, nyirkos ég alatt. VI Se hó, se fenyő, különös karácsony, a tengerben ázó csizmaszáron; a víz fenekére kagylót ragaszt, arcát takarja, de csábít a háta, az Idő a habok közül kiszállva mozdít mutatót a toronyban. Csak azt. VII Süllyedő város, a józan elme itt átváltozhat nedves szemre, s a szárnyas oroszlán, tudós fenevad, északi szfinxek déli bátyja nem ordít: „küzdj!”, könyvét bevágja, s tükörcsobogásban kacajra fakad. VIII Csapódik a gondola korhadt fának. A hang tagadja magát, akárcsak a nagy birodalmat, hol perc alatt karok erdeje lendül a magasba, a kicsiny, gonosz ördögre szavazva, és a szájba a nyál befagy. IX Helyezzük jobbunk, karmot bevonva, könyökben megtört bal mancsunkra, a gesztus, amelyet így kapunk, sarló-kalapácshoz lesz hasonló. Neked mutatjuk hetykén, gyarló, lidércnyomásos vad korunk.
