Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Pavel Petr: [Kis kanos verebecske veszi el tőlem a morzsát...]; Rét; [Márványfejtés]; [Védjegy - ma éjjel Berlin] (Csehy Zoltán fordításai)
27 Pavel Petr [Kis kanos verebecske veszi el tőlem a morzsát…] Kis kanos verebecske veszi el tőlem a morzsát. Szürke báján gyors mosoly. Folyton-folyvást visszatér ez a kép. gyere, gyere, nagyon szép vagyok. feleslegesen magyarázgatom, hogy nincs jogsim, és hogy nem is akarom, hogy legyen, utazás előtt görög idillköltőket olvasok, egy Velká nad Veličkouban szedett száraz virág hasal a Zsoltárok könyvének magyarázatain. Antik szobrok gipszmásolatairól készült rajzokat küldtél Bécsbe. Hol a te Nyulid, a mindig finom, a mindig kedélyes? Mióta meghalt, újra írkodsz neki, titkosírással, a görög ábécé betűivel. Titkosírást találtál föl neki. Minden nap kimentél a sírjához. A szegény siheder szájában cigaretta. Mintha a cigi csak úgy valahonnan odatévedt volna a zsenge ajkakra. Könnyen adtál oda bármit a nélkülözőknek, a szegénynek, az elveszettnek. Lengyel arisztokrata, aki szinte túlzó szeretettel hajlik alattvalóihoz. És remekül rajzoltál is. Nagyőr ott ragyog a Poprád folyó kanyarulatánál. A fiúkat szeretted, sőt: a megkötözött kezű fiúkat. Mindig csak őrá, rá gondoltál – és olyan hamar elment, olyan hamar itthagy, hol van most a te Bálintod?
