Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Füzi Péter - Pál-Kovács Sándor: Szerkesztői előszó
5 Szerkesztői előszó Fiatalon, pályakezdőként az ember keresi a kihívásokat. Ilyen kihívásként jelöltük meg mindketten, amikor a Forrás hoz kerültünk, hogy szeretnénk a műfordításoknak, különösen a versfordításoknak nagyobb hangsúlyt juttatni a folyóiratban. Ennek a tervnek egyenes folytatása lett a Versum szerkesztőinek, Krusovszky Dénesnek és Mohácsi Balázsnak a megkeresése, valamint első szerkesztői erőpróbaként ennek a dupla számnak az elkészítése. Összeállításunkkal természetesen csak rövid ízelítőt, egyfajta étlapot kívánun k nyújtani az érdeklődőknek a kortárs világlíra egy-egy figyelemre méltó fejleményét, izgalmas és ismert, vagy idehaza kevéssé ismert alkotóját felvillantva, valamint bevallottan szeretnénk ráirányítani a figyelmet arra is, hogy mennyi kiváló műfordító foglalkozik az idegen nyelven született líra hazai tolmácsolásával. Nem intenénk óva az olvasót attól, hogy elvesszen ebben a sokszínű kavargásban, sőt, inkább arra biztatjuk, hogy bátran vesse bele magát, szemezgessen, s ízlelgesse ezt a kavargó, kimerítő, színes és sokrétű kínálatot. Az általunk felállított sorrend sem kötelező érvényű. Tisztában vagyunk azzal, hogy mindenfajta rend, rendszerezés csak egyfajta nézőpontot tükröz, ami bármelyik másik rendezési elvvel fölcserélhető. Épp ezért arra bátorítunk mindenkit, hogy a nyomtatott kiadvány kötöttségein túllépve többször is járja be különböző utakon a válogatást. Szerteágazó és bőséges a merítés, amely a Forrás immár hagyományos nyári dupla számát betölti ezúttal, a szomszédos népek izgalmas, a közelmúltban elhunyt vagy éppen pályájuk elején járó szerzőitől egészen a török és japán alkotókig. Természetesen meg sem kísérelhettük azt, hogy bármiféle teljességre törekedjünk, még csak tendenciák, gócpontok felrajzolására is bajosan vállalkozhattunk volna. A lapszám a Versum , a nemzetközi líra online fórumának segítségével, velük együttműködésben jött létre, s ezen belül is ki kell emelnünk ehelyütt a már fentebb említett Mohácsi Balázst, aki amellett, hogy jó néhány kiváló műfordítással van jelen a lapszámban, számos egyéb módon is gazdagította és segítette a szám létrejöttét. Azonban mi sem tudtuk kivonni magunkat a jelenlegi tendenciák alól. Az angol nyelv és kultúra olyan központi szerepet tölt be ma már a világban, hogy az erre való reflektálásnak két módját láttuk. Vagy kihagyjuk teljesen az angol ajkú irodalmat, elismerve, hogy ezzel a legkönnyebb érdemben találkozni, vagy pedig helyének és súlyának megfelelően kezeljük. Az első lehetőség mindenképpen szegényebbé tette volna a számot, így hosszas gondolkodás után a második úton indultunk el, még ha így a rengeteg, hirtelen ránk ömlő anyag előtt meghajolva kénytelenek voltunk a korábban említett egyenlőtlenséget újraalkotni magában a számban is. Ugyanakkor igyekeztünk olyan nyelvekről is fordíttatni, amelyek költészete itthon nagyrészt ismeretlen, és ugyanígy próbáltunk eljárni az angol nyelvű költők műveinek válogatása során is.
