Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Surányi Dezső: Ahol az ég alatt mosolyognak a barackfák… (A hunza sárgabarack – legendák nélkül)
108 ható úgy is – s kihasználták a böjt előnyeit. Nagy figyelmet keltő újságcikket publikált R. McCarrison amerikai orvos 1922. január 22-én; azóta többen megfordultak a Hunza- völgyben, sok-sok pontos leírást, de olykor rosszul értékelt tényekkel operálva. Szinte nyoma sincs az Észak-Indiára, Pakisztánra jellemző szubtropikus flórának, hanem sokkal inkább a Belső-Ázsiától, egészen a Kárpát-medencéig húzódó erdős sztyeppére jellemző a növényzet. Ráadásul a sivatagi, és tarkítva oázis jellegű növényvilággal együtt jelenik meg. A kontinentális éghajlatnak megfelelő kultúrnövények dominálnak a völgyekben. A hegyekben erdeifenyőfélék, ciprus-fajok, az ott őshonos himalájai boróka- faj, amelynek vallási díszektől sem mentes a tisztelete. Szálalva a himalájai cédrus, többféle fenyőfaj, ázsiai tölgyek (tibeti és himalájai), a hegyi juhar, tamariskák és a réteken a vadvirágok terítenek díszes abroszt. A nyárfafélék jelenléte jellegzetes tájképi elemet teremt. Télen a Hunza-völgyben meglehetősen hideg van, pl. amikor Ujguriában néhány fokos hideg a jellemző, itt sokkal hidegebb tud lenni, pár hétig. Nyáron természetes, hogy meleg van, de azért nem olyan forróság, mint Gilgitben vagy Iszlámábádban, ahol nem ritka a 40-45 fokos hőség sem. Állatfajok közül a barna és fekete medve, a kék zerge, a kőszáli kecske, szarvasfajok, a vörös róka, a farkas, sőt a hópárduc is jelen van a tibeti vadszamárral együtt. Különféle sasfajok, szakállas keselyű, sólyom, karvaly, vércse, bagolyfélék megélnek, mert emberközelben megvan az egér, mezei pocok stb. A háziállataik – mint nálunk a Kárpát- medencében: kisebb testű szarvasmarha, ló, szamár, juh, kecske, bivaly és baromfi; a kutya és macska szintén természetes. A sziklákra vésett feliratok és domborművek kísérik az ősi Selyemút számos útágát, az egyik összekötötte a Tarim-medencét Kínával, a másik a virágzó Indus-völggyel. Ez az út a Karakorum hegységben és a Hunza-völgyön keresztül vezette a kereskedőket és az utazókat, akik mintegy 50 ezer sziklarajzot és domborművet alkottak, és 5000 feliratot készítettek a Selyemút 100 kilométeres szakaszán. Az ábrázolt témák és az egyes korszakok domináns kultúrájához kapcsolódnak. A legrégebbi alkotások az őskortól kezdve egészen Kr. e. 5000-ig terjednek. Ma ezek ugyanúgy hozzátartoznak a tájhoz, mint a flóra, a fauna és maga a kultúrtáj. Gazdaságról és a hétköznapokról A burusho-hunza lakosság, Ralph Bircher szerint, körülbelül 150 faluban éli mindennapjait. A burusho társadalom köré négy fő apai klán csoportosul, mindegyikük Baltit városá- ban élnek, és néhány kisebb klán távolabb, a régió különböző távoli pontjain találhatók. A bar, bare és sis csoportok mezőgazdaság területén tevékenykednek. A baldakuyok és a tsilgalashok szállítással és fuvarozással foglalkoznak; a berichok indiai kovácsok és zenészek. Az állam vezetője, az államfője volt a mír, akit a kalifátus nevezett ki. Az ő feladatainak ellátásában segítséget nyújt a nagyvezér. A mir és a nagyvezér feladatai közé tartozik az igazságszolgáltatás, a helyi szokások, ünnepek és fesztiválok irányítása. A falu kinevezett vezetője az arbob (főnök) és a chowkidar (fegyveres őrmester), aki a rendfenntartás felelőse. A burushok önellátó farmergazdák, akik teraszosan művelt földeken növényeket termesztenek nagy tengerszint feletti magasságokban. Főbb terményeik a búza, az árpa, a köles, a rozs, a hajdina, a Jób könnye, a rizs és a kukorica is, a burgonya, a borsó, a bab, valamint különféle gyümölcsök és zöldségek. A kiskertekben mustár, menta, kakukkfű, saláta, pasztinák, torma, csicseriborsó, sárga- és fehérrépa, káposzta, dinnye, uborka, tök, lopótök, csillagtök, karalábé, hagymafélék, de van már paprika, paradicsom és padlizsán is. A gabonaföldeken szénaboglyák sora látható, a szalma gyűjtéséhez 3-5 ujjú gereblyéket
