Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Borsodi L. László: József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire
78 Az ifjúkori verseket, verskísérleteket, -töredékeket olvasva az eredetre, a gyökerekre láthatunk rá: milyen utat kell bejárnia egy tehetséges költőnek is ahhoz, hogy következetes munkával, tanulással (olvasással, a versformák elsajátításával és még ki tudja, mivel) eljusson addig a költői nyelvig, versvilágig, amelyet maga rendezhet be, amelyet az ő tollán csak neki rendez be a hagyomány, a nyelv, amely félreismerhetetlenül csak az övé lesz. Baka korai próbálkozásai csírában, ötlet szintjén mindent tartalmaznak, ami a későbbi, a kanonizáltnak nevezett, vagyis a kötetekben megjelenő költészetben kiteljesedik: a kötött formában való versírástól a metaforikus versbeszéd kialakításán át a ciklusteremtő szándékig, a szerepteremtés aktusától a különböző szerepekben való létezés örömén és fájdalmán át arra a hazára való rálelésig, amelyért aztán annyit aggódik Vörösmarty és Széchenyi, és azzal az Istennel való találkozásig, akinek az érett költészetben a Sátán lesz a cimborája, és ketten válnak a lét uraivá, azzal az Istennel, akivel annyit vitázik, aki ellen annyit lázad, és aki miatt annyit szenved. Végül nyomon követhető az a – mind az alkotás, mind a befogadás felől értett – folyamat, amelynek során költészet és befogadó találkozása egyre összetettebb jelentéshálókat hoz létre; közeledve a kötetben megjelenő költészet szövegei felé egyre tartósabb katarzisban részesíti az arra érdemeseket, hiszen egyre fegyelmezettebb formá kban, egyre koherensebb metaforákon (és más költői képeken) alapuló versnyelv hozza létre azt az élményt, amitől jó elidőzni, tartósan jelen lenni Baka István művészetében.
