Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Borsodi L. László: József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire
69 Ferenc iskolaigazgató, főszerkesztő volt, aki úgy találta: a vers jó.” 6 A Bonyhádi Közgazdász ban megjelent vers, a Hét csillagkép – amelyet Solymár Imre is újraközöl az Új Dunatáj 1996. júniusi számában a vers alatt a „Szekszárd, 1965. augusztus 27.” keltezéssel 7 – hétrészes költemény, amely magán viseli a diákkori próbálkozás minden esendőségét és azokat az erényeket is, amelyek egy egyedi költészet kibontakozását ígérik. Talán ezt metaforizálja a címbeli misztikus hetes szám is, amennyiben a címbeli másik metaforával, a „csillagkép”-pel mennyiségjelzős szószerkezetet alkotva a költemény hét részére vonatkozik, egyszerre idézve fel a bibliai hét bő és hét szűk esztendőt, a tökéletességet, a gazdagságot és a hiányt, a hiányérzetet. A különböző terjedelmű, hol szabadversként áradó, hol egymással rímelő verssorokból álló részek poétikai megformáltságában is megfigyelhető ez a kettősség: míg a jambikus lejtés a későbbi formaérzékeny, a kötött versformákat kedvelő költő tehetségét villantja fel, és a megszólított „Kedves” által kijelölt beszédhelyzettel együtt az egyes részek egységességét biztosítja, addig a nyelvkezelésen még itt is erőteljesen érződik József Attila költészetének a hatása, a mondatok még nem rendelkeznek a költői nyelvnek azzal a képességével és teljesítményével, ami később Baka István költészetét autentikus versvilággá formálja: „Hát érted, Kedves, ezt az évszakot? / Nagyon hideg van, vagy csak mi fázunk?” (1); „Oly jól tudott vagy bennem, mint a fény” (2); „Ó, bírj szeretni úgy, ahogy szeretlek” (3); „Nem is tudom, mit tegyek, hogy meghallgass, / hogy téged végre visszaadjalak / magadnak” (5) stb. A fiatal hangnak a kedvese iránti bájos rajongását, hódolatát azonban az a József Attila-i és rilkei melankólia és intellektualizmus ellenpontozza, amely bölcseleti irányba mozdítja el a versbeszédet, és anélkül, hogy didaktikussá válna, szép szentenciákat eredményez, előreutalva Baka költészetének létértelmező, létösszegző vonására: „A legbiztosabb most a töredék. / A végtelen csak a befejezetlen / dolgok sajátja.” (2); „Az ösztönnél is mélyebb kötelék / kötöz hozzád: az Értelem.” (4); „az éjszakánál némábban forog, / és otthontalanul tolul a véred, / várj még! / Én nem a vér vagyok!” (7 ) A kedves iránt érzett szerelem hatja át a négyszakaszos Szeretlek s már az sem segít című verset is, 8 amelyben a szerelem beteljesülésének lehetetlensége miatt már erőteljesebb a lírai én csüggedése, reményvesztettsége. Ezt a diszharmonikus életérzést, lelkiállapotot a félrím is érzékelteti, a vers jambikus lejtése viszont megérzésem szerint súlytalanítja . Tekintettel arra, hogy kezdő költőről van szó, a vers jambikus fegyelmezettsége a költemény egyik legfőbb erénye is: az egymással váltakozó négyes és hármas jambusi sorok renddé, szépséggé fegyelmezik a hasonlatokból áradó hiányt. A költemény ugyanis hasonlatok sorozata, amely – ha még itt-ott nehézkessé és zavarossá is válik, mert a hasonlatsor nem minden tagja illeszkedik egymáshoz (különösen a 3. szakaszban) – a világot képekben látó költő egyik első megnyilvánulásának, kísérletének tekinthető: „Olyan vagy, mint a kút, miből / nem isznak már vadak, / folyó, hol éhen haltak és / fordítva úsznak a halak. // Olyan vagy, mint a kútvödör, / mely szárazon zörög, / mint a kenyér, amibe egy / egér beköltözött. // Olyan vagy, mint a gyilkosok; puskájuk, kötelük, / mint aki más csoportba van / s én nem vagyok velük. // Olyan vagy éppen, mint akit / gyűlölni tud fajom, / szeretlek s már az sem segít, / hiába folytatom.” 6 Solymár Imre: i. m. 24. 7 I. m. 28–31. 8 1965. XI. 3.; Bonyhádi Közgazdász, 1966/3. – 1969/1. A verset Solymár Imre újraközölte: Új Dunatáj, 1996/2. (i. m.), 31.
