Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Borsodi L. László: József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire
70 A Tavasz szabadvers, 9 amely Baka apokaliptikus vízióinak, démonikus tájverseinek lehet fontos előtanulmánya, amelyben a megszemélyesítések révén antropomorfizált tavaszi természet a főszereplő. A költői játék által megelevenedő természetben a makro- és mikrokozmosz világszintjei kapcsolódnak össze, és már a Legenda, hát lehullasz vagy a Könyörgj érettem című ciklusok versei ből kiolvasható, az azonosított és azonosító kapcsolatát egyértelműen nem stabilizálható, komplex metaforizációs viszony – még ha nem is feszes képszerkezetben létrejövő – előzményét vélhetjük felfedezni abban, ahogyan az antropomorfizált (természeti) világ tartományai mitikus lényekké változnak ( „A tél türelmetlen gyerek (…) // kigöngyölte az eget, / az ég tulajdonképpen egy hatalmas szemgolyó”; „s a vizek szégyenlősen takarják a föld szemérmét” ), és ahogyan a nem emberi világszeletek ezáltal az embert foglalkoztató leglényegesebb kérdések megjelenítőivé válnak: „vigyázz nagyon! / még bepiszkítod a záporverte / tiszta világot” ; „a tavasz megduzzasztotta a lassan engedő / folyókat, (mire való ez a sietség?) / és kockáztatta a magot, / a meg sem született csecsemőt” . A Szeretlek s már az sem segít című vershez hasonlóan „– érkező –” címmel jelent meg a Bonyhádi Közgazdász XII–XV. évfolyamának 1966/3.–1969/1. összevont számában három további vers: A szabadság pillanata (58–59.), az Ág az ághoz (59–60.) és az Altató (60–61.). A szabadság pillanata 1967-ben, Baka István katonáskodása idején keletkezhetett, az Ág az ághoz 1968 márciusában, az Altató pedig 1967 novemberében születhetett. Nem csoda, hogy A szabadság pillanata nem került be egyetlen későbbi kötetbe sem, hiszen a nyitány mesterkélt szürrealizmusát ( „A madárhangok zöldjét átérezte, / s érett gyümölcsként függött szőnyegén” ) és közhelyeket produkáló versnyelvét ( „szabad derűs és tiszta volt a fény”; „s megszólítom: ne szállj el perc, maradj!” ) a nyilvánvaló didakszis, a deiktikusan feltárt önértelmező szándék terheli ( „Nem tudtam akkor, hogy e pillanatban / a teljességben fürdetem szemem” ), a befejezés apokaliptikus képe pedig nem következik a vers egészéből: „bár Doktorom sorsát követve rögtön / kék lángjaiba fojt a kárhozat.” A teljesség képzete, a teljesség iránti emberi-költői vágy nyelvileg, esztétikailag hitelesebben szólal meg a fentiekben elemzett Szeretlek s már az sem segít című vers mellett az Ág az ághoz címűben, amely Kányádi Sándornak a szerelmi idillt, bensőségességet szintén természeti metaforákkal kifejező Két nyárfá ját idézi meg. Baka István költeménye a kedveshez vagy elvontan a szerelemhez intézett kérés, könyörgés a beteljesedésre. A monologikus versbeszéd és (az utolsó szakaszt kivéve) szakaszonként az első két sor páros rímű, ötödfeles jambusi sorának harmóniáját ellenpontozó-megtörő rímtelen, harmadfeles jambusi (a 2. és a 6. szakaszban anapesztusi) sor azt érzékelteti, hogy a kedves elérése, a szerelmi beteljesedés vágy marad: „Csapódjunk egymáshoz mi lágyan, / gyermekként gyógyuló magányban, / mint ág az ághoz. // Oly tünde vagy, hogy félve mondlak, / mint háborús időn a holnap, / és a halálhír. // Törülközöm hajad szagába, / mint a patak a híd árnyékába, / ha fut lihegve.” Talán ez a magyarázata annak is, hogy az utolsó szakasz utolsó sora mintegy elégikusan megismétlődik, igaz, a vers belső feszültségét is megtöri, mintha befejezetlen maradna ( „mint ág az ághoz / mint ág az ághoz.” ), bár a feszültségeséshez az 5. és a 6. szakasz is hozzájárul mind a képi megjelenítés, mind a ritmus tekintetében: „Apám szemét se mossa kétség, / anyám hajt konok fehérség: / hajam, szemem. // S amit a hajjal, szemmel adtak, / a pártos kedvet tartsd jogomnak, / s védd, szerelem!” Ha az ütemhangsúlyos, ősi nyolcasban írt Altató 10 ritmusával el is tér a Bonyhádi Közgazdász ban közölt időmértékes metrumban szóló többi Baka-verstől, tematikailag 9 1966. február. Keletkezését tekintve az egyetlen vers a hagyatékban, amely az 1966-os évből származik. 10 A verset a Bonyhádi Közgazdász újraközölte: 1970/1–2., XVI. évfolyam, 72. A verset szintén „– érkező –” jegyzi.
