Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
114 nai is búcsút vehessenek a halottól. De nemcsak a halálnak, a vágyakozásnak is megvannak a maga rítusai. Ebből születnek a „határdalok”: „Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő.” És az élet továbbadásának is kialakul a – talán még a halálrítusnál is szomorúbb – szertartása. Ezt mutatja annak az asszonynak az esete, akit nagyszüleinél vakációzó kislányként, egyik napról a másikra zárt Nagyszelmencbe a határ. A tőle légvonalban ötszáz méterre lakó szülei legközelebb tíz év múlva, menyasszonyként látták viszont. Úgy, hogy menyasszonyi ruhában odaállt az átjáró innenső oldalához, hogy ők is láthassák a határ túloldaláról. „Néztek át” – mondja, ötven év után, majd hozzáteszi, hogy a családban még ennyi idő múltán sem igen beszélnek erről. Számára mikor ért véget a háború? 4 (1) A szocializmus utolsó történelmi meglepetése alighanem a gyengesége volt. A Szovjetunióban a peresztrojka csődje után alig két év, Lengyelországban az első független szakszervezet legalizálása után egy év telt el a teljes összeomlásig. A Német Demokratikus Köztársaságban három hónap, Csehszlovákiában mindössze három hét kellett hozzá. A posztszovjet korszak még udvariatla- nabbul köszöntött Közép-Kelet-Európára, mint az első szovjet katona az ikerfalura: nemcsak kopogás nélkül jött, de még csak nem is köszönt. Míg a posztszovjet demokrácia gőzmozdonya szuszogva araszol keletről nyugatra, Francis Fukuyama pedig a messzi Amerikában azon borong, hogy a liberális demokrácia világméretű győzelmével ellenség híján megszűnik a történelem, Kisszelmencen Veres Péternek egészen más gondja akad. É ppen azt bánja, hogy tíz évvel ezelőtt, a határsávon belüli építkezésekre éberen figyelő szovjet bürokrácián átverekedve magát felépítette a házát. Most, hogy termelőszövetkezetet az új idők tulajdonosi szemléletének megfelelően privatizálják, kiderült, hogy a ház a telekkönyv tanúsága szerint a kolhoz udvarán áll. Hiába van pecsétes papírja a régi világból arról, hogy az ingatlan az övé, most újra meg kellene vennie, hogy az újban is az övé legyen. „Ezt!” – mondja az írónak, és bizonyára meg is mutatja, hogy mire gondol. Őt aztán igazán nem kell kioktatni a közép- európai politikai térfogalom és a geopolitika kapcsolatáról. Apjától a földjét, faluját és a hazáját és a nyelvét vették el. Tőle meg most épp azt akarják, ami még valahogy megmaradt: a házát. Második generációs szovjet alattvalóként és emberemlékezet óta közép-európaiként végre meg kellene már tanulnia azt a leckét, amibe az apja már rég belehalt: A magántulajdona csak addig az övé, amíg az éppen uralkodó ideológia is egyetért a tulajdoni igényével. Veres Péter p éldájával Kisszelmencre bemosolyog a posztszovjet kapitalizmus. A szabadságjogok nem sietnek ennyire; épp a kétszázadik születésnapjukat ünneplik Európa nyugati felén. (2) Államjogi és politikai értelemben Ukrajna 1991-ben, Szlovákia pedig 1993- ban nyerte el a függetlenségét. A két Szelmenc sorsát jó ideig egyik tény sem befolyásolta. 1989-ben, vagyis a Szovjetunió és Csehszlovákia végnapjaiban a falu lakói két alkalommal hivatalosan is átlátogathattak egymáshoz. Akár jelkép-
