Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
115 nek is tekinthetjük, hogy nem a keresztbevágott utcán át sétálva, hanem a falutól távolabb, a sáros szántóföldeken át botorkálva. Az önértelmezésük és politikai retorikájuk szerint demokratikus utódállamok kormányai az ikerfalu kérdésében a bomló diktatúránál sokkal merevebbnek bizonyultak. 2001 augusztusában a két falu vezetése közös petícióban kérte a pozsonyi és a kijevi kormánytól egy gyalogos határátkelő megnyitását. A kérvényt a pozsonyi kormány arra hivatkozva utasította el, hogy nem felel meg a szlovák petíciós törvény formai követelményeinek. Kijevből Kisszelmencre válasz sem érkezett. Nem egészen egy évvel korábban, A kettézárt falu első kiadásának köny vbemutatóját a két falurészt elválasztó határkőnél tartották. A rendezvény szervezői az előbbinél szerényebb kérést fogalmaztak meg: mindössze a határ egynapos megnyitását kérték, de a két ország hatóságai még ezt sem engedélyezték. Közép-Európának nemcsak a történelmében, hanem ebből következően műemlékeiben is van valami nyugatról nehezen megérthető, az itt élők számára pedig nyugtalanító ellentmondás. A két Szelmencen az összetartozás egyetlen posztkommunista emlékműve éppenséggel a szétválasztottságot kifejező szimbólum lett: a Kis- é s Nagyszelmenc határán 2003-ban felállított, kettévágott székely kapu, aminek két fele bizonyos távolságból és szögből nézve egésznek látszik. A kapuállítás idején az eseményt biztosító szlovák rendőr öket utólag felelősségre vonták, mert nem akadályozták meg, hogy az ünneplők oda-vissza dobálják a két országot elválasztó szögesdrót fölött a hangosítás egyetlen eszközét, a mobil mikrofont. Emlékszünk: „A határ, az határ. Nem kolhozudvar.” (3) Tocqueville óta ismert, hogy a demokrácia erőssége a civil társadalom kiépültségével mérhető. Közép-Kelet-Európa posztkommunista demokráciáira nézve ez leverő felismerés. Nem kevesebbet üzen, mint azt, hogy ha a civil társadalom gyenge, a társadalmi kezdeményezések akkor és annyiban számíthatnak sikerre, ha és amilyen mértékben politikai üggyé fogalmazhatók át. A térképen észrevehetetlen közép-európai ikerfalu azáltal lesz a világpolitika részévé, hogy Európa korábbi megosztottságának szimbólumává válik. Az hagyján, hogy „a vasfüggöny utolsó darabjának lebontása” törté nelmi feladat, de politikai tőkeként is jól forgatható. 2004 m árciusában , A kettézárt falu első kiadásának megjelenése után és sikerével új muníciót nyerő civil kezdeményezés sorsfordító eredményeként a Magyar Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának elnöke mindkét falurészbe ellátogat. Néhány nap múlva Budapesten bejelenteti, hogy kezdeményezni fogja, hogy az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának Emberi Jogi Frakciója kérje mindkét érintett ország elnökétől a szelmenci határátkelő megnyitását. Áprilisban az Emberi Jogi Bizottság már meghallgatást is tart az ügyben. A két ország diplomáciai képviselőin túl az ikerfalu polgármestereit, s őt még a könyv íróját is meghívják. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a szlovák nagykövet higgadt, jól fésült mondatokban beszél. Mikor éppen arról, hogy a vasfüggöny mennyire ellentétes az európai integráció gondolatával, olykor ismétli magát. Ez természetes, hiszen számára valóban fontos az integráció: olyan országot képvisel, ami épp tíz nap múlva csatlakozik az Európai Unióhoz. Felszólalásának azzal a részével, hogy a kisemberek rendre megszenvedik a nagypolitikai döntéseket,
