Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
111 lista politikai gazdaságtan bölcsei – mindennek valóságos, bár nem feltétlenül értékarányos ára van, ez sem ment ingyen. Úgy hírlik, a határ áthelyezés é nek épp egy liter pálinka volt az ára. (3) Az orosz előbb bejön, aztán kopog. Így épül a határ is. Másnapra már meg is érkeznek a határkarók . Feszítik rá a szögesdrótot, fonj ák a sövényt, hogy még átlátni se lehessen a túloldalra. Később határszántás, átjárhatatlan palánk, jelzőrakétákat indító botló drót is kerül majd, de 1946 februárjában még ennyi is elég. A határt jelölő cölöpöket gödrönként tizenöt kopekért bérmunkában ásatják a helyiekkel. A fogvatartottak – emlékezetük szerint: akkortájt tisztességes – napszámban kerítik el önmagukat. A határzárás mindazonáltal még így sem megy teljesen zökkenőmentesen. A kommunista popkultúra kedvenc szimbóluma, a vörös csillag – vagy Lenin lámpájának fénye? – épp egy sugárnyalábnyit már a határzárás pillanatában is megvilágít a kisszelmenci jövőből. Mint a szocializmusban később mindig és mindenhol, a rendszer végső céljának megvalósítását a két Szelmenc közti határon is rendre megakasztja az alrendszerek ellentétes irányú működése. A faanyag egy részét a katonák ugyanis eladják, vagy, megkerülve a pénz- és valutaforgalommal járó bonyodalmakat, közvetlenül pálinkára cserélik. Az épülő szelmenci szocializmus aligha egyetlen, de valószínűleg legjellemzőbb ellentmondása, hogy a félig kiépült határ bonyolítja a legnagyobb áruforgalmat. A határzár teljes kiépítése után nemhogy a másik országba, de a határban lévő földekről a saját falujába is csak nehezen juthat már el az ember. A szocialista árucsere sajátos formája a csempészet. A Szovjetunióból sót, cigarettát visznek, Csehszlovákiából ruhát, cipőt, cérnát hoznak. Aki Kisszelmencből Nagyszelmencen át Csehszlovákia belsejéig eljut, ezer csempészett cigarettából egy egész cséplőgépet vehet, háromezer cigarettával pedig már vagyonos embernek érezheti magát. A határőrizeti szervekkel való elszámolásban is a cigaretta és a pálinka tölti be a fizetőeszköz szerepét. A pálinka később is a kommunizmust építő szovjet társadalom általános egyenértékese marad: minden átváltható rá, és mindennek az értéke kifejezhető benne. Pálinkáért a határőr szándékos figyelmetlensége és a h áború utáni internálásokat irányító szovjet tisztek hanyagsága éppúgy megvásárolható, mint a bontott pala vagy a fináncok jóindulata. De segíthet a pálinka a határon átbeszélésért őrizetbe vett rokon kiszabadításában is, az álláshoz jutásban, az építőanyag beszerzésében, fél literért már jó minőségű szénához is hozzá lehet jutni a szovjet határőrizettől. Hatékonyabb eszköz, mint a pénz, amiért a szocialista hiánygazdaságban úgy sem lehet szinte semmit se kapni. A pálinka nemcsak az egyéni túlélés, hanem a közösségépít és és kollektív önvédelem eszköze is. „Teljes szeszfőzde volt a házunkban, nagyon sok vörös szilva termett, a fél faluból összehordták a hordókat, a szilvát ingyen adta mindenki, két-háromszáz literes hordók álltak cefrével tele. (…) Folyt a csapon, elraktuk nagy korsókba, s jöttek az oroszok. (…) Félliteres csészékből itták a pálinkát, meg három és fél decis bádogból. Nem kellett pohár. Hol láttak ők poharat!” A határ, mondja az egyik kisszelmenci emlékező, idejött hozzánk. A szó szoros értelmében: Nagyszelmencen rekedt a református és a görög templom, az iskola,
