Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Mészáros Tibor: Márai Sándor a Szabad Európa Rádiónál (Emigráns publicisztika?)
35 dott, hogy felolvasásait bár lejegyezte, a „tőpéldányokat” (autográf javításokkal, percjelölésekkel, a kézirat végén esetenként autográf aláírással) megőrizte, de ezek közül alig volt olyan, ami nyomtatásban is megjelent volna. Ezen belül kevés ért el olyan „sikert”, mint a Lenin szakálla címen, két orgánumban megjelent pamfletje Kónya Lajos egyik pártos elköteleződésű verse kapcsán. 20 (Sajnos felolvasásaiban csak kevésszer szólalt meg ez a régi publicisztikáinak elevenségét, humorát, az olvasóval való összekacsintást példázó hang: „ A magyar költő, akit Lenin szakálla érzéki indulatokkal tölt el, aki költőműhelye éjszakai csendjében nem ked- vese képmásának imádott vonásait vizsgálja, hanem Lenin mellszobrából szívja az ihlet mámorát, úgy hazai, mint világirodalmi szempontból új és érdekes szellemtünemény. Egy költőt természetesen sokféle inger ösztönözhet alkotásra. Dicsérheti az eget és a földet, kedvese szemét, ringó derekát, hevülhet imádottja eperajká ért . De Le nin »szép szakálla«, amelynek láttán a költő az éjszaka hevült órájában elmereng, hogy aztán, lámpáját elolt- va, kielégülten és nyugodtan aludjon reggelig, mert a szakáll vonzerejének hatása alatt lelkében már megfogant az új magyar líra e különös gyöngyszeme: mindez együtt úgy emberileg, mint műfajilag egészen új, rendkívüli tünemény .”) 21 Az sem mellékes, hogy a felolvasások életszerűségét nem segítette az életrajzi szempontból talán legkritikusabb New York-i időszak sem: az amerikai nagyváros nehezen élhető a Márai típusú alkotó számára, mert még inkább kiemelte mindazok hiányát, ami élete savát-borsát jelentette idehaza. A metropolisszal járó zsúfoltság, a méretek, a távolságok, a budai környezetet, az „ismerős negyedet” (Egy polgár vallomásai) elhomályosító nyüzsgés szükségszerűen hozta elő belőle a tömegemberrel, a modern városi léttel kapcsolatos negatív gondolatokat. Egyik sorozata, a Diary of New York ennek az életnek ellesett pillanatait dolgozta fel, hol rácsodálkozva a körülötte lévő civilizáció fejlettségére, hol megkérdőjelezve azt, valamilyen visszás jelenség kapcsán. Éppen ezért ünnepi pillanat több értelemben is rádiós jegyzetei között, amikor megfeledkezve mindenről, emlékezik és felidézi egykori élete színhelyeit, eseményeit, az otthon hagyott világ szereplőit. Ahogyan most közlésre kerülő emlékezésében írja: „ Menjünk vissza Budára. A Vérmező felett köd száll. Az ünnep csendesebb, az élet bizalmasabb, személyesebb. Ezen a környéken laknak a költők és a varjak. A Roham utca sarkán Kosztolányi siet feltűrt kabátgallérral, nyaka köré takart színes, puha kendővel, hóna alatt az irattás- kával, melyben karácsonyi színházi bírálatot visz a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. […] A Philadelphia kávéház tükörablakából Szabó Dezső egy keleti bálvány mozdulatlanságá- val bámulja a Krisztinaváros járókelőit és pillantása sincs Babits Mihály számára, aki a régi városnegyed anderseni tájképében már nagybetegen sétál, és lélekben a szophoklészi sorokat skandálja, melyeket most fordít.” 22 Sokféle műfaj jelent meg felolvasásaiban, írott publicisztikájához hasonlóan: még fakóbb, politikai tárgyú kommentárjaiban is előnyben részesítette a tárca és 20 Szabadság (Cleveland), 1952. febr. 29. 50 (51!) sz. 2.; Világ (Brüsszel), 1952. aug. 31. 11. sz. 3. Csak összevetésül: idehaza egy-egy cikke kis időkülönbséggel akár öt-hat napilapban is megjelent. A költőt egyébként Konyha Lajosnak nevezte cikkében. 21 Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses I. 98–99. 22 Mindez a közléskor is nosztalgiára adott okot, erre tanúság a szövegváltozat bemutatása utáni jegyzet a Népszabadságban, Uj Péter tollából (1995. dec. 28. 303. sz. 7.)
