Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Mészáros Tibor: Márai Sándor a Szabad Európa Rádiónál (Emigráns publicisztika?)
31 a most összeszorított fogakkal némaságba vonult Márai nem is olyan régen Magyarország egyik legkiválóbb publicistája volt? Ahogy Márait mondtam, mondhattam volna máso- kat is, többeket is.” 2 Az emigrációs élethelyzet és légkör részben elhallgattatta őt (a száműzött állapot, az emigráns magyarok egymáshoz való viszonya, és saját szituációja), de megélhetési problémái mégis a „hangzó publicista” szerepe felé terelték, így vált a SZER munkatársává másfél évtizednél hosszabb időre. (Márainak publicisztikaként olvasható írása először Szilágyi cikkének megjelenése után egy évvel jelent meg, ezt követően mindössze utánközlések, esszéjellegű jegyzetek láttak napvilágot tőle . Felmerülhet a kérdés, a rádióban elhangzó jegyzetei miért nem jelentek meg rendszeresen a sajtóban /jogi, személyes, politikai okok miatt?/, de erre nehéz lenne érdemi választ adni.) A SZER az írói lét és az újságírás különös esete, ami (a megélhetés mellett) közege miatt inkább a „magányos énekes” tudatát és lehetőségét biztosította. Márai Sándor a rádióban több sorozatban fejtette ki véleményét. Vasárnapi krónika című sorozatában változatos témákat mutat ott be hétről hétre, elsősorban híreket, eseményeket kommentált. 3 Ezenkívül a Book of the week könyvrovata, a Letter from the West nyugati kulturális eseményeket bemutató adásai és a Diary of New York című műsorai voltak a legfontosabbak, melyeket egyéb, speciális programok is kiegészítettek (pl. Christmas Talk , New Year Talk ). Ezen programok címét vélte önálló köteteknek a Magyar Irodalmi Lexikon Márai-szócikkének szerzője, így került bele az írónak tulajdonított kötetek közé egy-egy SZER-műsor címe az Országos Széchényi Könyvtár cédulakatalógusa alapján. 4 (1956-ig számos egyéb programban is részt vállalt rövid ideig. ) 5 Az író számára a magyar nyelv melletti döntés én kívül több korlátozó tényező gyarapította veszteséglistáját. Az egyik , hogy Márai érzékelte a rádió adta lehetőségeket, annak szabad közlési formáját, de a címzettekhez való eljutás lehetőségének körülhatárolt voltát is. A technikai fejlődés az anyaghordozótól független közlés irányába haladt, ezzel egyre kevésbé volt közvetlen a kapcsolat, gyengült a közlő és befogadó között, átalakulóban, megszűnőben volt e kontaktus anyagisága, ami a napilapnál még biztosított volt. Ez volt az író következő nagy problémája az „emigrációs publicisztika” átalakulásával. Nincs meg számára a napi penzum, ami legalább annyira feladat volt, mint szükséglet: „ Jókedvű voltam. Könnyen dolgoztam – harmincnyolc éves voltam –, az apró cikkeket, vázlatokat oly könnyűséggel vetettem papírra, mintha igazában nem is lenne munka ez, inkább csak szórakozás és idő- 2 Szilágyi József: A magyar emigráció sajtópolitikája avagy „boszorkányokról, akik nincsenek.” = Hungária, 1950. okt. 13. 41. sz. 3. 3 A cím emlékezés a Pesti Hírlap nagy hagyományokkal rendelkező rovatára, melynek maga is gazdája volt több éven keresztül. 4 Pl. Vasárnapi krónika. New York. 1953–1956. Magyar Irodalmi Lexikon II. köt. L–R. Bp. 1965. Akadémiai. 185. 5 Erről részletesen ír Keczán Mariann: „Mind kántál, aki sorsot örökölt” . Debrecen. 2008. Kossuth Egyetemi Kiadó. 138–140., valamint Borbándi Gyula: Márai Sándor mint rádiószerkesztő . Literátor, 1994. jún. 6. sz. 31–36.
